Antalfy Mihály (szerk.): Perjogi döntvénytár Új folyam II. kötet (Budapest, 1949)
Perjogi döntvénytár 31 volna visszautasítani, mert a felfolyamodások olyan végzés ellen irányultak, amely ellen fel folyamodásnak helye nincsen. Kúria, P. III. 2815/1947. — 1947 november 12. 33. (Pp. 574. §.) A Kúria előrebocsátja, hogy az alapperben a fellebbezési bíróság ítélete ellen beadott felülvizsgálati kérelem érdemben bíráltatott el s ezzel a felülvizsgálatmegengedhetőségemegállapíttatván, az újított perben beadott felülvizsgálati kérelmet a Pp. 574. §-ában foglaltakra tekintettel elfogadta annak ellenére, hogy a pertárgy értéke a pénznemben beállott változás folytán a felülvizsgálati értékhatáron' alul maradt. * Kúria, P. II. 1522/1947. — 1947 október 20. * \ 34. (Pp. 676. §.) Bontóperben a felülvizsgálati eljárás során meghalt felperes perköltségben marasztalása. Indokolás: A fellebbezési bíróság helyben hag\^t a az elsőbíróságnak a peres felek házasságát felbontó végítéletét. Ez ellen alperes adott be felülvizsgálati kérelmet. A felülvizsgálati eljárás során a felek képviselői bejelentették, hogy a felperes meghalt, ugyanezt jelentette a 36. sorszámú kézbesítési bizonyítványon a kézbesítő közeg is. A Pp. 676. §-ának rendelkezései szerint abban az esetben, ha az ítélet jogerőre emelkedése előtt a perbenálló házasfelek valamelyike meghalt, a per érdemben nem folytatható és a már hozott határozat az érdemben hatályát veszti. Ez okból a m. Kúria megállapította, hogy az alsóbírósági ítéletek érdemben hatályukat vesztették. Egyben ugyancsak a Pp. 676. §-a alapján a felperest a per körülményeihez képest az alperesnek perbeli, fellebbezési és felülvizsgálati eljárási összköltségei, továbbá a házasságvédőnek az elsőbíróságnál felmerült házasságvédői díja megfizetésére kötelezte. A fellebbezési bíróság ugyanis tévesen marasztalta az alperest költségekben, mert a per körülményei a felperes marasztalását indokolják. A házasságvédői díj 10%-ának az Országos Ügyvédi Gyám- és Nyugdíj intézet részére leendő befizetésére irányuló intézkedés a 12.560/1946. M. E. számú rendelet 7. §-án alapszik. Kúria, P. III. 4.289/1942. — 1948 január 21.