Antalfy Mihály (szerk.): Perjogi döntvénytár Új folyam II. kötet (Budapest, 1949)

1(1 Perjogi döntvénytár A községi földigénylő bizottság elnöke és az alperes között létrejött szerződés szerint az ingatlan egész termése az alperest illette meg. A megyei földbirtokrendezó tanács az 560/1945. F. M. számú rendelet 17. §-a alapján a felperest mint haszonbérlót megillető térítés összegét a termés !/3 részében állapította meg. A felperes ennek az 1/3 résznek a megtérítését követeli az alperestől, ennélfogva alaptalanul hivatkozik arra, hogy a kereseti követelését nem a megyei tanács döntésére, hanem a községi földigénylő bizottság elnökének mint megbízása nélküli ügyvivőnek az ó érdekében az alperessel kötött haszonbérleti szerződésre, tehát magánjogi jogcímre alapítja. Kúria, P. VI. 2.053/1947 — 1947 december 18. 12. (Pp. 180. § 6. pontja, 505. § utolsó bekezdése.) Az országos Vitézi Széknek önálló perképessége nincsen, általa azonban a volt Országos Vitézi Rendet kell perbenállónak tekinteni, amelyet a kincstári jogügy igazgatóság képvisel. Az utóbbi perbe lépett az eljárást nem hagyja jóvá. ítéletek hatályon kívül helyezése, az ügynek az elsóbírósághoz visszautasítása. Indokolás : A felperes VI. rendű alperesként az Országos Vitézi Széket vonta perbe. Bár az Országos Vitézi Széknek a 6.450/1931. M. E. sz. rendelet 1—2. §-a értelmében vagyonjogi személyisége s ennélfogva perképessége nincs, ebből az okból a m. Kúria a Pp. 180. § 6. pontja alapján a pert megszüntethetőnek mégsem találta, mert a felperes azzal, hogy a Vitézi Kendnek, mint köztestületnek az ügyeit intéző szervet, az Országos Vitézi Széket perelte, lényegileg a Vitézi Rendet kívánta perbe vonni. A megszüntetett Vitézi Rend jogi képviseletét az elsőbírósági ítélet meghozatalát követóleg megjelent 2840/1946. M. E. sz. rendelet 3. §-a értelmében vagyonjogi ügyekben a bíróságok előtt a kincstári jogügyi igazgatóság látja el. Nem helytálló a fellebbezési bíróságnak az az álláspontja, hoay arra való tekintettel, hogy az elsőbíróság elkülönített végítéletét a kincstári jogügyi igazgatóságnak kézbesítette s ez az ítélet ellen fellebbezéssel élt, ezzel az elsőbírósági eljárásnak az a hiánya, hogy a VI. rendű alperesnek nem volt képviselője, pótolva van. Ez a hiány ugyan a Pp. 505. §-ának utolsó bekezdése szerint a fellebbezési bíróság előtt törtónt jóváhagyással is orvosolható, de a kincstári jogügyi igazgatóság a szükséges jóváhagyó nyilatkozatot nem tette meg, hanem, ellenkezőleg, fellebbezéséhez ragaszkodott, amelyben az elsőbíróság ítéletét pusztán azon az alapon támadta, hogy az Országos Vitézi Széknek a képviselője nem volt szabályszerűen perbe vonva.