Antalfy Mihály (szerk.): Perjogi döntvénytár Új folyam II. kötet (Budapest, 1949)

92 Perjogi döntvénytár Mivel e különös (speciális) jogszabály utóbb hivatkozott §-a nem tesz különbséget a végrehajtás nemei között, ezért az a biztosítási végrehajtásra (önként adott biztosítékra) is megfelelően alkalmazandó. A felperesnek ekként végkielégítés címén csupán 4 hónapi illetménynek megfelelő összeg, illetve, ha ez nem haladja meg az 5000 forintot, ennek az összegnek erejéig van biztosítási végrehajtási joga, a különbözetként mutatkozó összegre ellenben elenyészett ez a joga. A Kúria ezért a másodbírói végzés részbeni megváltoztatásával az alsóbíróság által végkielégítés címén megítélt és bírói letétbe helyezett 12 1/3 havi illetmény összegéből, azaz 10.064 forintból az 5000 forintot meghaladó'különbözetet, azaz 5064 forintot az alperesnek — ügyvédje kezéhez visszautalni rendelte, míg ezt meghaladó kérelmével az alperest elutasította. Kúria, P. II. 2.535/1948. — 1948 szeptember 28. 91. I. Igényper nemcsak a már megszerzett tulajdonjogra, hanem oly tulajdoni igényre is alapítható, amelynek folytán a lefoglalt ingók nem állanak a végrehajtást szenvedő szabad rendelkezése alatt. .. II. Az igényperben a végrehajtást szenvedő tanuként kihallgatható. III. A Vht. 98. §-a alapján nemcsak az elsőfokú, hanem mindháromfokú eljárás költségei is meg szüntethetők. Indokolás. A fellebbezési bíróság a felperesnek az elsőbíróság ítéletében megjelölt ingóknak a foglalás alól való feloldására irányuló igénykeresetét abból az okból utasította el, hogy az ingók birtokának B. Boldizsár végrehajtást szenvedő tulajdonos részéről a felperesre való átruházása hiányában a felperes az ingók tulajdonát nem szerezte meg, enélkül pedig a felperesigénykeresete alaptalan. A fellebbezési bíróságnak ez a jogi állásfoglalása azonban abban az esetben téves, ha az elsőbíróság ítéletében előadott, azonban az alperesfellebbezésében megtámadott az a tényállás való, hogy a felperes és B. Boldizsár végrehajtást szenvedő között 1946. évi november hó 18. napján az F/3, jel alatt csatolt levélben foglaltaknak megfelelően olyan tartalmú megállapodás jött létre, amely szerint, ha B. Boldizsár az 1946. évi október hó 27., valamint november hó 8. és 18. napjain a felperestől kölcsönkapott 2000—2000, vagyis összesen 4000 forintot 1946. évi december hó 18. napjáig nem fizeti vissza, abban az esetben az elsőbíróság ítéletének rendelkező részében közelebbről megjelölt ingók minden bírói eljárás nélkül a felperes tulajdonába mennek át. A most említett tartalmú megállapodás létrejötte