Antalfy Mihály (szerk.): Perjogi döntvénytár Új folyam I. kötet (Budapest, 1948)

ez az előfeltétel azonban hiányzik, mert az alperes a marasztalási összeget — a fizetés napján fennálló adópengő árfolyamon, vagyis teljes egészében megfizette a felperesnek, amit a felperes maga is elismert. Ily körülmények között tehát alaptalanul kért a felperes biztosítási végrehajtást és jogszabálysértéssel rendelte el azt az elsőbíróság, mert a készpénzbeli marasztalási összeg a végrehajtási eljárás során nem valorizálható, tévesen hivatkozik e részben a végrehajtató a V. T. 226. §-ára, mert ott nem készpénz, hanem ingóság egyenértékének meghatározásáról van szó Ennélfogva az ítélőtábla az elsőbírőság végzését megváltoztatta és a végrehajtási kérelmet elutasította, valamint a végrehajtatót a felfolyamodás költségében is marasztalta. (Budapesti ítélőtábla, P. VIII. 938/1947. sz. — 1947 február 8.) 152. Pp. 174-177., 180. §. 6. p. 510. §. és 505. §. 1. p. A háborús távollévő általában perelhető — hirdetményi kézbesítéssel ügygondnok kirendelése útján. Nem perelhető így, hanem csak a kirendelt gondnok útján, ha a 10.490/1945. M. E. sz. r. értelmében gondnok • kirendelésének van helye és pedig a kirendelés idejétől kezdődő hatállyal. Indokolás. A keresetnek az 1945. évi szeptember 22-én beadásakor a hirdetményi idézés felfüggesztésére vonatkozó 45.030/1945. I. M. számú rendelet a 2800/1945. I. M. sz. rendelet már hatálytalanította, a Pp. 174 — 177. §-a alkalmazásának ez az akadálya tehát már nem volt meg. De nem állotta útját a perfe!vételre idézés hirdetmény által kézbesítésének és ügygondnok rendelésének az alperes háborús távolléte sem. Az ilyen távollevőket érintőleg a kereset beadása után, az 1945. évi november 2-án életbe lépett 10.490/1945. M. E. sz. rendelet 15. §-ának 1. bakezdésében foglalt az a rendelkezés ugyanis, hogy a háborús távollevő részére gondnok kirendelésének helye van akkor is, ha egyébként a fennálló jogszabályok szerint a távollevő részére nem lehetne gondnokot kirendelni, már csak azért sem értelmezhető úgy, hogy a háborús távollevő csak a gyámhatóság által kirendelt gondnok útján idézhető perbe, — mert ez a gondnok-kirendelés az idézett rendeletszakasz 3. bekezdéséből kitűnőleg csupán az 1877. évi XX. t.-c. 32. §-ában megjelöltek és elhagyott javak kormánybiztosának a jelentkezére történhetik, ezek közé pedig a háborús kormánybiztosénak a jelentkezésére történhetik, ezek közé pedig a háborús távollevő hitelezője s így a felperes sem tartozik. 141