Antalfy Mihály (szerk.): Perjogi döntvénytár Új folyam I. kötet (Budapest, 1948)

aggály, a bíróság intézkedésében előforduló írásbeli, vagy más fontos hiba, vagy kihagyás fennforgása esetében van helye, de nem lehet a telekkönyvi hatóság végzését az érdekeltek hozzájárulása nélkül perenkívüli úton megváltoztatni, a végzés alapján elrendelt bejegyzés törlését és ennek folytán az előbbi nyilvánkönyvi állapotot helyreállítani azon az alapon, hogy a telekkönyvi hatóság a bejegyzést valamely jogszabály téves értelmezésével rendelte el. A m. Kúriának a Polgári jogi Határozatok Tárában 753. szám alatt felvett elvi jelentőségű határozata értelmében, ha a telekkönyvi bejegyzést elrendelő végzést az érdekelt feleknek már kézbesítették, valamennyi érdekelt fél beleegyezése nélkül nem lehet a bejegyzést perenkívüli úton törölni, vagy megváltoztatni a telekkönyvi rendtartás 168. §-ában említett »fontos hiba« címén azon az alapon, hogy a bíróság a bejegyzést érvénytelen okirat alapján rendelte el. A felfolyamodási bíróság megtámadott végzésében foglalt döntés meghaladottá is vált annak folytán, hogy időközben az ideiglenes nemzeti kormánynak a zsidótörvények és rendeletek hatályon kívül helyezése tárgyában kibocsátott 200/1945. M. E. számú rendelet 1. §-a az összes jogszabályokat, amelyek a zsidókra vonatkozó hátrányos megkülönböztetéseket tartalmaznak, hatályon kívül helyezte és alkalmazásukat megtiltotta. Indokolás: Az iratok szerint a sárospataki járásbíróságnak, mint telekkönyvi hatóságnak 4.023/1942. tk. számú végzését, amellyel a tulajdonjogot a sárospataki 3659. számú telekkönyvi betétben A-l. sorszám 675. helyrajzi szám alatt felvett s részben a S. Takarékpénztár Rt. nevén állott ingatlanra a zsidónak minősülő C. I. javára bekebelezni rendelte, az érdekelteknek kézbesítették, s a telekkönyvi hatóságnak ez a végzése — kellő időben benyújtott felfolyamodás hiányában — jogerőre emelkedett. A telekkönyvi hatóság a hivatkozott 4023/1942. tk. számú végzését külön is megokolta abból a szempontból, hogy a S. nagyközségben fekvő s fentebb megjelölt beltelki házas ingatlanra az 1942 : XV. t.-c. 2. §-ában foglalt korlátozó rendelkezés ellenére a tulajdonjogot a zsidónak minősülő C. I. javára miért rendelte bekebelezni. A telekkönyvi hatóság a szóbanforgó végzésében az 1942 : XV. t.-c. magyarázatával jutott arra a meggyőződésre, hogy az 1942 : XV. t.-c. 2. §-ában foglalt, a zsidók ingatlanszerzési képességét korlátozó rendelkezés 137