Antalfy Mihály (szerk.): Perjogi döntvénytár Új folyam I. kötet (Budapest, 1948)

Ezzel a 0800/1945. M. E. számú rendelet 4. §-ában meghatározott feltét len (absolut) bontóok megvalósult. Ennek dacára a fellebbezési bíróság a kere setét elutasította. Álláspontja szerint a 6800/1945. M. E. számú rendelet 4. §-ának második bekezdéséből okszerűen következik, hogy addig, amíg a házasság felbontása iránt korábban indított per folyamatban van, a 6800/1945. M. E. számú rendelet 4. §-a alapján új kereset nem indítható és pedig annál kevésbbé, mert a hivatkozott szakasz negyedik bekezdése értelmében ezeknek a pereknek egyesítése helye nem foglalhat, a felperes pedig korábbi perétől elállani hajlandó nem volt. Ez az álláspont téves és lényegileg nem egyéb, mint az előzőleg nemlegesen eldöntött perfüggőségi kifogásnak újabb igenleges eldöntése. Annak kimondásával, hogy perfüggőség nincs, a korábbi bontóper folyamat banléte ebben a perben jelentőségét elvesztette, közömbös tehát, hogy eláll-é attól a felperes vagy sem, és hogy annak ezzel a perrel való egyesítését a 4. §. negyedik bekezdése kizárja. A bontóperek egyesítését különben is csak a vétkesség egységes elbírálásának élve teszi szükségessé, már pedig a rendelet alapján indult perben ez a kérdés fel nem merülhet, egyesítésre tehát szükség sincs. A 6800/1945. M. E. számú rendelet 4. §-ának második bekezdéséből pedig semmiképpen sem lehet a fellebbezési bíróság részéről levont következtetésre jutni. Evbekezdés szerint a kereseti jogot nem zárja ki, ha bármelyik házasfélnek a házasság felbontása iránt korábban előterjesztett, bármilyen bontóokra alapított keresetét a bíróság jogerősen elutasította. Ez a rendelkezés azt jelenti, hogy a korábbi bontóperben hozott jogerős elutasító ítélet a rendelet 4. §-ára alapított perben semmi vonatkozásban sem jelent ítélt dolgot, a >>bármilyen« bontóok hangsúlyozása pedig azt akarja kifejezésre juttatni, hogy a fél a 4. § alapján bontókeresettel annak dacára íellléphet, hogy bármelyik házastársnak ugyanerre az okra alapított, korábbi bontókeresetet a bíróság előzőleg jogerősen már elutasította. Nem lehet azonban a 4. §. második bekezdésének oly értelmet tulajdonítani, mintha a fél tartoznék bevárni a korábban megindított bontóper jogerős elutasítását és csak ez után léphetne fel a rendelet 4. §-a alapján keresettel. Az ily értelmezés önmagában véve kizárt, de kizárja azt a 4. §. célkitűzése is, amely a gyakorlatilag már régen megszűnt házassági viszonyoknak mielőbbi jogi rendezését kívánta lehetővé tenni. Ebben leli indokát a 4. §. második bekezdése s általában mindaz a kivételes rendelkezése, amelyet a szakasz a H. T. és a Pp. szabályaival szemben felállít. Ami végül a rendelet 4. §-ának negyedik bekezdését illeti, amely szerint e szakasz alapján indított perben más bontóokot érvényesíteni nem lehet, ebből a rendelkezésből, — ellentétben a fellebbezési bíróság értelmezésével, — éppen az következik, hogy, ha a fél más bontóokot is kíván érvényesíteni, ezt csak külön perben teheti. Szükség is lesz az ily külön perre minden olyan 112