Antalfy Mihály (szerk.): Perjogi döntvénytár Új folyam I. kötet (Budapest, 1948)

(Pp. 563. 11. és 12. porit.) Azt a kérdési, hogy a perújító által megjelölt új bizonyíték az alapperben történő felhasználás esetén a perújító javára kedvezőbb határozatot eredményezhetett volna-e (Pp. •~>63. §. első bekezdésének 11. és 12. pontja) rendszerint a vonatkozó tényállítások alapulvételével, vagyis akként kell elbírálni, mintha a perújító fél által ajánlott bizonyítás sikerre vezetett volna s a bizoni/ítékok bizonyító erejének kérdése rendszerint csak a bizonyítás felvétele után tehető mérlegelés tárgyává. Ha azonban a felajánlott bizonyítás felvétele nélkül is nyilvánvaló, hogy az az alapperben megállapított tényállás megdöntésére, vagy lényeges kiegészítésére nem vezethet, úgy a bíróság a bizonyítás mellőzésével a perújítási keresetet visszautasíthatja s a fellebbezési bíróságnak idevonatkozó döntése, mint a bizonyítékok mérlegelésének eredménye, felülvizsgálat körébe csak akkor vonható, ha a Pp. 270. §-ának megfelelően megindokolva nincs, vagy ha okszerűtlen mérlegelés eredménye, avagy, ha az indoko lás iratellenes. (Kúria, P. I. 1110/1946. — 1946 október 2.) I 1:5. (Trl. 62. §.} Jt. 7. és 64. §.) A közönséges jelzálogjog hatálya— &rre vonatkozó külön bejegyzés hiányában — a jelzálogos hitelezőnek a bejegyzett követelés átértékeléséből származtatott követelésére nem terjed ki.. Indokolás .« A rákosligeti 555. számú telekkönyvi betétben C. 12. alatt foglalt bejegyzés szerint a jelzálogjog 11.000 P vételárhátralék erejéig a peren kívül álló R. K. javára bekebeleztetett. Ezt a jelzálogos követelést az utóbb nevezett — a C. 15. alatt foglalt bejegyzés szerint — az alperesre ruházta át. Az ereszben nem vitás tényállás szerint a jelzálogjoggal terhelt ingatlant előbb Sz.'P., az alperes férje, majd J. Árminné, az utóbbitól pedig a felperes vette meg és az általa (felperes által) kötött adásvételi szerződés 93