Antalfy Mihály (szerk.): Perjogi döntvénytár Új folyam I. kötet (Budapest, 1948)

szolgálja, hogy a rendeletben foglalt tökéletesebb, új jogszabály a rendelet hatályba lépése után nyomban érvényesüljön és hogy annak alkalmazása a kétodalú meghallgatás elvének érvényesülésére nagyobb biztosítékot nyújtó bírói hatóság hatáskörébe jusson, ugyancsak nyomban a rendelet hatálybalépése után. Kifejezett rendelkezés hiányában azonban, a legutóbb ismertetett szabályból nem következtethető az, hogy miután a közigazgat ási hatóság előtti eljárás megszüntetendő s a kérelemnek helyt nem adó jogerős közigazgatási véghatározatra tekintet nélkül a döntőbizottsági eljárás megindítható — a kérelemnek helytadó véghatározat ellen újrafelvételi kérelemmel nem lehetne élni, illetve ilyen eljárás nem lenne lefolytatható. Azzal a rendelkezéssel, hogy a folyamatban lévő közigazgatási eljárás megszüntetendő, a jogszabályalkotó nyilván csak az olyan közigazgatási eljárás megszüntetésére gondolt, amelynek során jogerős közigazgatási határozat még nem keletkezett. Megerősíti ezt a következtetést az, hogy a 7590/1945. M. E. sz. rendelet 22. §-a a most említett rendelkezéssel.együtt, ugyanabban a mondatban mondja ki azt is, hogy a rendelettel szabályozott kérdésben indított közigazgatási eljárás során hozott, még jogerőre nem emelkedett határozatok hatályukat vesztik. A jelzett rendelkezéseknek ez az együttessége is arra utal, hogy a jogszabályalkotó csak az olyan közigazgatási eljárás megszüntetését kívánta elrendelni, amelyben még jogerős véghatározat nem jött létre. Abból pedig, hogy a kórelmet elutasító jogerős közigazgatási hatósági vóghatározattal eldöntött ügyben. — a fentebb kifejtettek szerint — újrafelvételi eljárásnak nem lehet helye, nem következtethető helyesen az, hogy a kérelemnek helytadó jogerős véghatározat esetén sem lenne ilyen eljárás lefolytatható. Az első esetben ugyanis — amint azt a fentiekből megállapít ható — a kérelmező új eljárást indíthat a döntőbizottság előtt, a második esetben azonban ilyen eljárást nem indít, mert a kérelmének helytadó jogerős vóghatározat folytán arra nincsen szüksége, ellenfele pedig azt meg nem indíthatja, mert kérelme nem a 7590/1945. M. E. sz. rendelet 1. §-ában meghatározott, kérelem lenne, hanem az ilyen kérelemnek megfelelő igényt kielégítő véghatározat folytán keletkezett helyzet megváltoztatására irányulna. Amíg tehát az első esetben, ha nem is újrafelvételi, de új eljárás igénybevételével az igénylőnek megvan a lehetősége arra, hogy az újonnan tudomására jutott bizonyítékok alapján a korábbi jogerős döntés megváltoztatását kieszközölje, addig ellenfelének a második esetben erre není lenne módja. Eá azonban nyilvánvalóan nem lehetett a jogszabályalkotó célja, illetve, ha az igénylő ellenfelét el akarta volna zárni az újrafelvételi kérelem előterjesztésében és az újrafelvételi eljárás lefolytatásában érvényesülő jogorvoslati lehetőségtől, erre kifejezett rendelkezést nem tett volna. Az 1929 : XXX. tc. 56. §-a 5. bekezdésének a táblai ítéletben idézett az szabálya pedig, — hogy az újrafelvételi kérelem s az annak következte85