Antalfy Mihály (szerk.): Perjogi döntvénytár Új folyam I. kötet (Budapest, 1948)

jogai az ezek tárgyában is rendelkező bontóperi végítélet jogerőre emelkedéséig érintetlenül maradnak. II. A feleség, — amennyiben névviselésre és végleges nőtartásro. igényt tart, — ezekre irányuló kérelmeit a rendelet alapján megindult bontóperben tartozik előterjeszteni s az ily kérelmeket ugyanebben operben el kell intézni. Az ilyértelmű 411. számú elvi határozatot a re, delet alapján megindult bontóperekben is alkalmazni kell. Indokolás. Helyesen fejtette ki a fellebbezési bíróság, hogy a 6800/1945. M. E. számú rendelet 4. §-a kétséget kizáró módon kifejezésre juttatja, hogy a szóbanforgó bontóok alapján a házasfelek vétkességére tekintet nélkül bármelyik, — tehát az életközösség megszakadásában egyedül vétkes házasfél is — kérheti a házasság felbontását. Ennek a szakasznak világos rendelkezése magyarázatra nem szorul és más értelmezést meg nem enged. De nem sértett jogszabályt a fellebbezési bíróság azzal sem, hogy a kötelék kérdésében elkülönített végítéletet hozott. (. . . mint a fejben I, a. ...) Sőt éppen ez felel meg a rendelet célkitűzésének, amely a gyakorlatilag már régen megszűnt házassági viszonyok mielőbbi jogi rendezését kívánta lehetővé tenni. A névviseléssel, illetve a végleges nőtartással 8 annak összegszerűségével kapcsolatos, — sokszor bonyolult kérdéseknek tisztázása ezt a célt meghiúsítaná, viszont a kötelék kérdésének elkülönített végítéletben való eldöntése a nőre komoly sérelmet nem jelent, mert ideiglenes nőtartási igényét külön perben és abban ideiglenes intézkedésként is bármikor és késedelem nélkül érvényesítheti. Bár a rendelet a vétkesség elvét elejtette s erre tekintettel a kötelék tárgyában elkülönített végítélet hozatalának akadálya nincs, mégsem lehet szem elől téveszteni,, hogy a névviselés és a végleges nőtartás nem csupán összefügg a kötelékkel, hanem azzal szoros kapcsolatban van. Ebből önként következik, hogy a feleség, — amennyiben névviselésre és végleges nőtartásra igényt tart — ezekre irányuló kérelmeit a rendelet alapján megindult bontóperben tartozik előterjeszteni s az ily kérelmeket ugyanebben a perben el kell intézni. Nem lehet tehát joghasonlóság alapján az ily igények tárgyában a Pp. 690. §-ánaL második bekezdését alkalmazni, vagyis ezeket illetően a kötelék tárgyában hozott elkülönített végítélet jogerőre emelkedése után az eljárást az elsőbíróságnak nem kérellemre, hanem hivatalból kell folytatnia. Magától értetődik, hogy (. . . mint a fejben . . . I. b) A teljesség kedvéért meg kell jegyezni, hogy a 411. számú elvi határozatot a rendelet alapján megindult bontóperekben is alkalmaznia kell. 66