Kovács Marcel (szerk.): Perjogi döntvénytár. XIX. kötet (Budapest, 1935)

Perjogi Döntvénytár. 39 kizárólag csak az 59. § második bekezdésében felsorolt esetekben van helye. E szerint ugyanis abban az esetben, amidőn a foglalás másutt foganatosíttatik, a pénzügyigazgatóságtól, illetőleg, ha ez a kérelmet elutasítja, igénykereset útján a bíróságtól csakis oly tárgyaknak zár alól való feloldása kérhető', amelyek iparosoknak feldolgozás céljából, kereskedőknek eladás céljából, fuvarosoknak, szállítmányozási és beraktározási vállalatoknak fuvarozás, illetve elraktározás céljából, avagy ügyvédeknek és közjegyzőknek ebbeli minőségükben bármily célból adattak át. A hivatkozott 59. § tehát törvényes vélelmet állít fel amellett, hogy mindazok az ingóságok, amelyeket a köztartozás miatt vezetett foglalás idején és alkalmával a hátralékos lakásán lefoglaltak, a hátralékos tulajdonában állnak, amely törvényes vélelemmel szemben ellenbizonyítás csakis az 59. § második bekezdésében említett esetekben foghat helyt, különben ellenbizonyításnak helye nincs. Ezek szerint tehát köztartozások miatt lefoglalt ingóknak záralóli feloldása iránt a polgári bíróságok előtt igénykeresetnek egyedül és kizárólag a 600/1927. P. M. sz. rendelet 59. §-ának 2. bekezdésében meghatározott esetben van helye, s amennyiben a foglalás köztartozások fejében, jogosulatlanul nem a hátralékos lakásán történt, az ezáltal okozott sérelmek elhárítása nem a polgári bíróságok előtt, hanem a hivatkozott rendelet 101. §-ának 2. a) pontja, illetve a 104. § 4. b) pontja értelmében a közigazgatási bizottság adóügyi bizottságánál, illetve a m. kir. közigazgatási bíróságnál orvosolhatók. Márpedig azokban a kérdésekben, amelyek végső fokon a közigazgatási bíróság elbírálása alá tartoznak, rendes bírói út sem a közigazgatási bíróság eljárását megelőzően, sem azt követően nem foghat helyet. E jogelveket mondotta ki a Hatásköri Bíróság 1932. Hb. 63/4. számú határozata. Téves tehát a felperesnek az a felülvizsgálati támadása, amely szerint a fellebbezési bíróság az ítéletében felhívott jogszabályokat tévesen értelmezi. Minthogy ezek szerint a kereset érvényesítése polgári perútra nem tartozik, az alaki jognak megfelelőleg járt el a fellebbezési bíróság akkor, amikor az elsőbírói érdemi ítélet hatályon kívül helyezésével a pert a Pp. 180. §-ának 1. pontjában meghatározott pergátló ok miatt megszüntette. = Ugyanígy HB. 29/1932. (Jogi Hirlap VI. 961. — Ellenkező Kúria V. 7172/1926. (Perjogi Dtár XIII. 21.), amely szerint ez nem hatásköri, hanem érdemi kérdés. — V. ö. még Perjogi Dtár VIII. 42., 115., továbbá HB. 31/1931. (Jogi Hirlap VI. 962.), amely szerint a kereset bírói útra tartozik, ha az adóvégrehajtás az ingatlan tartozékaira vezettetett.