Kovács Marcel (szerk.): Perjogi döntvénytár. XVIII. kötet (Budapest, 1934)

-44 Perjogi Döntvénytár. Budapesten alakítandó háromtagú választott bíróság kizárólagos illetékességének és hatáskörének, amely választottbíróságba a felperes egy tagot, az alperesek «együttesen» egy tagot jelölnek ki és a megválasztott két tag választja a harmadikat, az elnököt. Nincs megtámadva az a megállapított tényállás, hogy amidőn a felperes az őt megillető választójog gyakorlása mellett az alpereseket a választójog gyakorlására felhívta, ennek a fel hívásnak a közösen választott bíró nevének és elfogadó nyilatkozatának közlése mellett csak a másod-, harmad-, ötöd- és hatodrendű alperesek tettek eleget, míg az első- és negyedrendű alperesek választott bírájuk nevének közlését elmulasztották, sőt kijelentették, hogy választási jogukkal élni nem is kívántak, mert jogi álláspontjuk szerint a felperes kereseti követelése nem tartozik a választott bíróság elé. Nem vitás, hogy a miatt, mert az első- és negyedrendű alperesek bíróválasztási jogukat felhívás ellenére nem gyakorolták, a felperes az alperesekkel közölt 4/1. alatti levelével a választott bírósági szerződéstől elállott. Ilyen tényállás mellett megfelel a törvényes rendelkezéseknek a fellebbezési bíróságnak az a jogi álláspontja, hogy a felperes a választott bíróságtól jogszerűen elállhatott. A áj A. alatti okiratba foglalt megállapodás a Pp. 768. §-ával egyezően akként rendelkezik, hogy a pertárs alperesek együttesen választanak. Az kétségtelen, hogy ennek az együttes választásnak módjára nézve — minthogy a áj A. alatti szerződés másként nem intézkedik — a bíróság megalakítására egyébként a áj A. alatti szerződésben is felhívott polgári perrendtartásnak az a rendelkezése irányadó, hogy akkor, ha a pertársak a választandó személyben nem egyeznek meg, szavazatuk többsége, többség hiányában pedig a sorshúzás dönt. Ámde ez a rendelkezés csak a választott bíró személyében való megegyezés tekintetében veti alá a választásban résztvevő kisebbséget a többségi akarat uralmának, de nem érinti a félnek azt az elhatározási szabadságát, hogy a választásban résztvegyen-e, választói jogát gyakorolja-e vagy sem. Ez az elhatározási szabadság ugyanis a jog általános elveinél fogva a felek mindegyikét önállóan illeti, amelyre tehát a fenti kivételes szabályt kiterjeszteni annak helyes értelme szerint sem lehet. Ezek szerint oly bíróválasztás, amelyben — mint a jelen esetben — nem valamennyi pertárs vett részt, a á.-j. alatti szerződés és a Pp. 768. §-a ama rendelkezésének, miszerint a pertársak együttesen választanak)), meg nem felel.