Kovács Marcel (szerk.): Perjogi döntvénytár. XVIII. kötet (Budapest, 1934)

32 Perjogi Döntvénytár. A másodbíróság az ügyvéddel szemben a végrehajtási törvény 42. §-ában szabályozott eljárásnak a fél ellen igazolt veszély alapján helyét nem látta. Ez az álláspontja azonban téves. Ugyanis — amint azt a kir. Kúria 1931. évi május hó 21. napján P. V. 6708/1930. szám alatt hozott határozatában részletesen kifejtette — az ügyvéd, ki az ügyfele javára megítélt perbeli költséget a marasztalt ellenféltől előzetesen végrehajthatónak kimondott ítélet alapján a saját nevében kért végrehajtás útján behajt, a végrehajtható bírói határozatnak jogerős megváltoztatása esetében a perbeli ellenféltől behajtott perbeli költségek visszatérítéséért — a visszatérítési kötelezettség külön vállalása nélkül — az ellenfélnek személyes felelősséggel nem tartozik. A Ppé. 18. §-a alapján a felet képviselő ügyvéd kezéhez történt fizetés, tehát a végrehajtás eredménye is a valóságban a képviselt fél megítélt követelésének kielégítésére szolgál, amit a 39. számú jogegységi határozat a beszámítás megengedésével világosan kifejezésre juttat ; ha pedig az ellenféltől behajtott perköltség, még ha e költség a fél képviselője által saját neve alatt vezetett végrehajtás eredményeként folyik is be az ügyvéd kezéhez, az ügyfelet illeti s annak a követelésének kielégítésére szolgál : nem lehet kétséges az sem, hogy a teljesítés oka —- fogyottsága vagy alaptalan gazdagodás címén az ellenfélnek visszajáró ily követelés — eltérő megállapodás vagy vétkesség eseteit kivéve, nem a költség behajtásánál is meghatalmazotti minőségben eljárt ügyvédtől, hanem annak a meghatalmazottjától, az ügyfelétől követelhető vissza, amiből következik, hogy ilyen esetben a marasztalt felet a teljesítése folytán a Ppé. 43. és 44. §-a és a végrehajtási törvény 41. és 42. §-a alapján megillető jogok nem a jogi képviselővel, hanem az ügyvédet meghatalmazó féllel szemben gyakorolhatók. Ha tehát a Pé. 18. §-a alapján saját nevében végrehajtást kérő ügyvéd ellen vissz végrehajtás nem kérhető, hanem csak a perbeli ellenfél ellen, úgy a vissz végrehajtási igény veszélyeztetésének nem az ügyvéd, hanem az általa képviselt fél anyagi viszonyai folytán kell fennforogni. Már pedig szegényjogon perlő féllel szemben a visszvégrehajtási igényt a bírói gyakorlat veszélyeztetettnek tekinti. Nem helytálló a másodbíróságnak a XVI. számú teljesülési határozatra alapított álláspontja sem : mert e döntvény a jogosult megélhetésének biztosítása célzatával kizárja ugyan a végrehajtási törvény 42. §-ának alkalmazását a tartás, élelmezés, életjáradék, nyugdíj és ezekhez hasonló természetű köve-