Kovács Marcel (szerk.): Perjogi döntvénytár. XVIII. kötet (Budapest, 1934)

106 Perjogi Döntvénytár. 13. §-ának harmadik és negyedik bekezdése helyébe más rendelkezéseket léptetett, amelyek szerint : «ha a szülők között házassági per még nincs folyamatban, de különvála vélnek, és arra nézve, hogy gyermeküket melyikük tartsa magánál, nem egyeztek meg vagy gyermekük eltartásáról kellően nem gondoskodtak, a gyermek elhelyezésének és tartásának kérdésében a legközelebbi rokonok meghallgatásával ideiglenesen a gyámhatóság határoz.» A törvénykezés egyszerűsítéséről alkotott 1930 : XXXIV. tcikk (Te.) 137. §-a a Ppé. 21. §-a utolsó bekezdésének hatályon kívül helyezésével a törvényes kiskorú gyermek tartásának ügyét általánosságban ismét a gyámhatóság hatáskörébe utalta, egyúttal azonban a házassági bontóper bírósága javára a már említett két kivételt tette. Az unokatartás kérdése felől a Te. 137. §-a nem intézkedett. Ennek folytán a jogi helyzet jelenleg az, hogy az az egyetlen törvényes rendelkezés (az 1877 : XX. tc. 11. §-ának utolsó és utolsóelőtti bekezdése), amely az unokatartási ügyeket a gyámhatóság hatáskörébe utalta volt, a Ppé. 21. §-ának első bekezdése folytán hatályát vesztette, s minthogy a Te. 137. §-a csupán a Ppé. 21. §-a utolsó bekezdésének a helyébe lépett, amely viszont a gyámtörvény 13. §-ának harmadik és negyedik bekezdését pótolta és ekként a Te. 137. §-a a Ppé. 21. §-ának első bekezdését helybenhagyta, ennek az első bekezdésnek a gyámhatóság hatáskörét unokatartási ügyekben megszüntető rendelkezése ma is érintetlen. Márpedig általános hatásköri szabály, hogy a magánjogi jogviszonyból származó vitás ügyek — aminő kétségkívül a törvényes származású kiskorú unoka részéről a nagyszülőivel szemben támasztott tartási igény is — a közigazgatási hatóság hatáskörét megállapító törvényes rendelkezés hiányában — a rendes bíróság hatáskörébe tartoznak. Az a körülmény tehát, hogy a Te. 137. §-a kifejezetten csak a Ppé. 21. §-a utolsó bekezdésének lépett helyébe, egymagában is eldönti a vitás elvi kérdést, mert a Ppé. 21. §-ának utolsó bekezdése csakis és kizárólag a gyermek és a szülő közti jogviszonyt szabályozta. A Hatásköri Bíróság ekként a Te. 137. §-ának helyes értelmét abban állapítva meg, hogy az a közigazgatási hatóság hatáskörét az unokatartási ügyekre egyáltalán nem terjesztette ki, ezzel szemben a m. kir. belügyminiszternek a 203,50/1931. B. M., illetőleg a Belügyi Közlöny szerint 204,500/1931. B. M. számú rendelet I. fejezete 1. címének 4. pontjában foglalt eltérő rendelkezése, amely szerint a közigazgatási hatóság hatásköre a