Kovács Marcel (szerk.): Perjogi döntvénytár. XVIII. kötet (Budapest, 1934)

82 Perjogi Döntvénytár. hogy alperes nem tette vitássá, miként a vasutakkal kötött alapítási szerződések idején és azután is a felvidéki vagyon tárgyainak kisajátításáig gyári, kereskedelmi, ipari és más telepei voltak és azokon saját közegei által ügyletek kötésével közvetlenül foglalkozott is ; nincsen jelentősége annak a kérdésnek sem, hogy a vitássá tett fuvarköltségtöbblet az alperesi vállalatok valamelyikének terhét képezte-e, és hogy az azok reklamálásához szükséges adatok összegyűjtésével foglalkozó alkalmazott általában ipari és kereskedelmi tisztviselőnek tekintendő-e vagy sem ; mert felperes a követelését nem olyan jogügyletből származtatja, amelyet az alperes fűrésztelepe, vagy valamely más gyári, kereskedelmi, ipari telepe a saját ügykörét illetően kötött, hanem azt az alperes jogelődjével kötött külön szolgálati vagy munkaszerződésére, alperesnek a cseh állammal létesített és az 6 szerződéses jogait érintő megegyezésére, illetve alperesnek a reklamált követelés érvényesítése körül tanúsított mulasztására alapítja. Az ilyen peresügyek a törvény 4. §-ának 4. pontja értelmében a magyar főudvarnagyi bíróság hatáskörébe tartoznak. Tévedett tehát a fellebbezési bíróság akkor, amidőn a munkaügyi bíróság hatáskörét megállapította és ehhez képest az ítéletét megváltoztatni, a pert megszüntetni és a felperest a mindhárom fokon felmerült költségek viselésére kötelezni kellett. 151. A Pp. 180. §-a 7. pontjában említett pergátló körülménynek megállapítását nem zárja ki az a tény, hogy a bíróság a felperes részére a szegénységi jogot engedélyezte, mert a Pp. 114. §-a értelmében a szegénységi jog megadása az ellenféllel szemben a perköltség megtérítésének a kötelezettségét nem érinti. (Kúria 1932. nov. 30. P. II. 1068/1931. sz.) 152. Alkotmányjogi szabály, hogy a magánjogi jogviszonyból származó vitás ügyek, tehát a vasutak mint kereskedelmi vállalatok alkalmazottainak szolgálati járandóságai tekintetében felmerülő viták is, — ellenkező törvényes hatásköri rendelkezés hiányában — bírói útra tartoznak.. A magánvasútnak ezzel ellenkező szabályzati intézkedése érvénytelen. (Kúria 1932. nov. 3. P. II. 4614/1931. sz.)