Kovács Marcel (szerk.): Perjogi döntvénytár. XVII. kötet (Budapest, 1933)

54 Perjogi Döntvénytár. ítélőtábla 1930. március 22-én hozott P. VI. 1783/1093/7. számú jogerős ítéletével azt a pert meg is szüntette, mindez pedig a felperesre nézve egyenlő joghatályú lehet a választottbírósági kikötés érvényességének és hatályosságának utólagos elismerésével. Ámde az ilyen elismerés csak azt vonhatja maga után, hogy a felperes érdemben elutasíttassék a választottbírósági szerződés (kikötés) érvénytelenségének, illetve hatályvesztésének megállapítása iránti jelen perbeli keresetével, egyáltalán nem érinti azonban az ezúttal egyedül eldöntendő azt a kérdést, vájjon az ilyen per mely bíróságnak a hatáskörébe tartozik. A kifejtettek szerint nem sértett jogszabályt a fellebbezési bíróság azzal, hogy helybenhagyta az elsőbíróság ítéletét annyiban, amennyiben a választottbírósági szerződés (kikötés) érvénytelennek, illetve hatálytalannak kimondására vonatkozó kereseti kérelemre nézve elvetette K. L. elsőrendű alperesnek a Pp. 180. § 2. bek. 4. pontjára alapított pergátló kifogását. Ha a választottbírósági szerződés (kikötés) érvényesnek és hatályosnak bizonyul akár a felperesnek az előző perbeli — fent kiemelt •— elismerése miatt, akár azért, mert a felperes által állított feltevés, illetve megegyezésszerű hatálytalanítás egyáltalán nem volt, vagy pedig csupán a közkereseti társasági (magánjogi) szerződésre vonatkozott, akkor magának ennek a közkereseti társasági (magánjogi) szerződésnek érvényessége és hatályossága felől — a kifejtettekhez képest — a rendes bíróság nem ítélkezhetik, hanem csupán a választottbíróság. E szerint azt, vájjon magának a közkereseti társasági (magánjogi) szerződésnek érvényessége, illetve hatályossága felől a rendes bíróság vagy a választottbíróság hivatott-e az eljárásra, csak a választottbírósági kikötés érvényességének, illetve hatályosságának érdemi jogerős elbírálása után lehet eldönteni, addig tehát az idevonatkozó pergátló kifogás tárgyában a kir. Kúria nem határozhat. A kereset K. L. elsőrendű alperes ellen (másodlagosan) arra is irányul, hogy a bíróság a K. T. 100. §-a alapján mondja ki a közkereseti társaságnak feloszlását, ami arra az esetre vonatkoznék, ha a közkereseti társasági szerződés érvényes és hatályos lenne. Alaptalan ugyanis a felperesnek az az álláspontja, hogy a közkereseti társaság feloszlatásának kérdésére azért nem terjedhet ki a választottbírósági kikötés, mert a Pp. 2. § 2. bek. 5. pontja és 33. §-a szerint az ilyen perek értékre tekintet nélkül törvényszéki hatáskörbe és kizárólag annak a bíróságnak az illetékességéhez tartoznak, amelynél a céget bejegyez-