Kovács Marcel (szerk.): Perjogi döntvénytár. XVII. kötet (Budapest, 1933)

Perjogi Döntvénytár. 29 hajtató az újabban megjelölt ingatlanról korábban hibáján kívül nem tudott, ha az adós az ingatlant később szerezte (örökölte), ha a behajtandó követelés kis összegű stb. Ugyanígy jelesül az eset körülményeinek méltatásával kell dönteni az ingatlanra vonatkozó újabb kérelem költségének viseléséről abban az eset­ben is, ha az előbb elrendelt végrehajtást még nem is foganato­sították. Ez az eset ugyanis — tekintettel a törvény 43. §-ára — más elbírálást kíván, mint az, amelyben a folytatólagos végre­hajtást a 117. § utolsó bekezdésére hivatkozással csupán ingókra kérik és ebben az esetben is — amint a fent példaképpen kiemel­tek is mutatják — éppen úgy indokolt lehet az, hogy a végre­hajtató az újabban végrehajtás alá vonandó ingatlant a korábbi kérvényében meg nem jelölte, mint ahogy indokolt lehet akkor, ha az elrendelt végrehajtás már foganatosítva van. De nem is lenne helyes a végrehajtatót a korábban elrendelt végrehajtás foganatosítására, tehát esetleg több költség okozására azzal szorítani, hogy különben az ingatlanra vonatkozó újabb kérelem költségét a bírósága végrehajtást szenvedő terhére semmiképpen nem állapítja meg. Ez nem lenne összhangban a törvénynek és a jelen döntésnek azzal a céljával sem, hogy az indokolatlan költségszaporításnak útját állja, de a szükséges és indokolt költ­ségtől a végrehajtatót ne zárja el. Ez az elvi szempont az, amely a költség viselésének kérdésében legjobban útbaigazít és ezt tartotta szem előtt a jogegységi tanács is, amidőn — a bíróságok nagyobb részének eddigi gyakorlatával egyezően — a rendel­kező rész szerint döntött. Kelt Budapesten, a kir. Kúriának közpolgári ügyekben alakított jogegységi tanácsának az 1931. évi december hó 14. napján tartott ülésében. Hitelesíttetett a kir. Kúriának a közpolgári ügyekben alakított jogegységi tanácsának az 1931. évi december hó 18. napján tartott ülésében. 37. A kir. Kúria jogegységi tanácsának 48. számú polgári döntvénye. Az 1912: LIV. te. 18. §-ának az ügyvédi díjak és kiadások megállapításáról szóló rendelkezését alkalmazni kell akkor is, amikor a fél az ügyvédnek a díjakra és ki­adásokra vonatkozó igényét jogosnak el nem ismeri, kivéve ha a fél kifogása az említett szakasz negyedik vagy ötödik bekezdése szerint vagy a miatt alapos, mert az ügyvéd meg­bízása igazolva nincs.

Next

/
Thumbnails
Contents