Kovács Marcel (szerk.): Perjogi döntvénytár. XVII. kötet (Budapest, 1933)

22 Perjogi Döntvénytár. fűződő következmény gyanánt nemteljesítés esetén végrehajtás útján is kikényszeríthessék követelésük kiegyenlítését, mégis a jogegységi tanács álláspontja az, hogy a 152. és 170. § idézett rendelkezésének ez az értelem nem tulajdonítható. A Cst. 50. §-a szerint ugyanis, ha a tömeg a tömegtartozások és tömegköltségek kielégítésére nem elegendő, aránylagos kielégítésnek van helye olyképpen, hogy a tartozások a költségek előtt, ezek között pedig mindenekelőtt a készpénzkiadások egyenlíttetnek ki. E szabály szerint tehát a felhívott 50. § korlátai között a tömegtartozások tekintetében is érvényesül a csődeljárásnak az az elve, hogy a tömeg elégtelensége esetén aránylagos kielégítésnek van helye, ami már magában véve is indokolttá teszi azt az álláspontot, hogy a csődtörvénynek egyfelől 152. és 170., másfelől 50. §-ában mutatkozó ellentét kiegyenlítésére a törvény magyarázatánál abból kell kiindulni, hogy nem lehet a tömeg hitelezői közül egyesek részére, a törvény által külön megengedett eseteken kívül, a végrehajtás útjának fenntartása által oly jogeszközt biztosítani, mellyel a tömeg elégtelensége esetén más hitelezőket a kielégítés jogától megfoszthatnak, hanem jogosulatlan előnyök szerzésének elkerülése céljából a kielégítés kérdését a csődeljárás útjára kell fenntartani. E mellett azonban a marasztaló ítéletben meghatározott tömegtartozásnak végrehajtás útján való kielégítését kizárja a törvénynek a 170. § második bekezdésében megjelölt kettős jog egybevetése útján történő értelmezése is. Ha ugyanis valamelyik tömeghitelező panaszt emel a csődbíróságnál a miatt, hogy a tömeggondnok a szükséges összegeket folyóvá nem tette és a panaszos eljárás keretében a tömeggondnok azt hozza fel, hogy a tömeg a tömegtartozások teljes kielégítésére nem elegendő, a csődbíróság ezt a kérdést szükségkép a döntés körébe vonja, s amennyiben a kifogást alaposnak ítéli, határozatát csak azzal a tartalommal hozhatja meg, hogy a tömeggondnokot a Cst. 50. §-a szerint való aránylagos kielégítésre utasítja. Fel kell tenni, hogy a törvény akkor, midőn a hitelező részére ugyanannak a jognak érvényesítésére két jogeszközt vagylagosan engedett, az érvényesítésnek nem kívánta egymástól eltérő eredményét biztosítani, tehát ha a panaszeljárásban a tömeghitelező joga más, ugyanily jogú hitelező joga által korlátozást szenved, nem lehet ennek a korlátozásnak az útját elzárni akkor sem, ha a tömeghitelező joga ítéletből ered. Az a körülmény tehát, hogy a törvény a tömeg hitelezőit feljogosította, hogy igényeiket úgy, mint csődön kívül érvénye-