Kovács Marcel (szerk.): Perjogi döntvénytár. XVII. kötet (Budapest, 1933)

Perjogi Döntvénytár. 109 lalt az a meghatározás, hogy a díjazás alapjául a hitelezők követelésének kielégítésére tényleg rendelkezésre álló tiszta vagyoni fedezet veendő, már csak azért sem értelmezhető akként, hogy itt az összes hitelezőknek, tehát a különkielégítésre és előnyös kielégítésre jogosult hitelezőknek is a követeléseire vonatkozó vagyoni fedezetről van szó, mert ez az utóbbi vagyoni fedezet egyenlő a kényszeregyességi adós végrehajtás alá vonható egész vagyonával — az összes aktívákkal — és ha ezt kívánta volna a rendelet a díjmegállapítás alapjaként megjelölni, ezt nyilván megtehette volna a 48. és 56. §-okban foglalt fentidézett meghatározás («tiszta vagyoni fedezet») helyett egyszerűen akként, hogy kimondja, miszerint a kényszeregyességi adósnak az eljárásban megállapított egész vagyona — az összes aktíváinak értéke — veendő a díjmegállapítás alapjául, amint ezt a csődönkívüli kényszeregyességi eljárásban lerovandó törvénykezési illeték tárgyában 27,300/1926. P. M. szám alatt és 102,700/1927. P. M. szám alatt kibocsátott rendeletek teszik, amelyek a 10. §-ban akként rendelkeznek, hogy az illeték összege szempontjából «a mérlegben feltüntetett vagyonnak (aktíváknak) az értékét kell az eljárás tárgyának értékéül venni. Végül a fentiekben elfoglalt jogi álláspont mellett szól annak megfontolása is, hogy máskülönben azokban az elég gyakran előforduló esetekben, amikor a kényszeregyességi adós vagyontömegéhez nagyértékű, de viszont nagyösszegű követelésekre szerzett különkielégítési jogokkal terhelt vagyontárgyak tartoznak, vagy pedig amikor az előnyösen kielégítendő követelések a hányadrészes hitelezők követ éléséhez képest nagy összegűek : a kényszeregyesség hatálya alá nem tartozó, az eljárás által nem érintett követelések vagyoni fedezete után is a 48. és 56. §-okban meghatározott százalékokban megállapítandó díjak a hányadrészes hitelezők részére fennmaradó vagyoni fedezetet teljesen kimerítenék vagy oly nagy mértékben csökkentenék, hogy ezzel a kényszeregyesség létesítése vagy létrejött egyesség megtartása sok esetben lehetetlenné válnék. A most kifejtettek teszik indokolttá a jogegységi tanácsnak azt a döntését, amely szerint a vagyonfelügyelőt és az Országos Hitelvédő Egyletet, illetőleg a Vidéki Kamara Hitelvédő Egyletet az 1410/1926. M. E. sz. rendelet 48. és 56. §-ai értelmében megillető díjat és költséget nem az összes követeléseknek, tehát a különkielégítésre, az előnyös kielégítésre jogosult és a hányadrészes hitelezők követeléseinek kielégítésére rendelkezésre álló egész vagyon alapján, hanem csupán a hányadrészes hitelezők kielégítésére szolgáló tiszta vagyoni fedezet, az úgynevezett -szabad vagyon alapulvétele mellett kell megállapítani.