Kovács Marcel (szerk.): Perjogi döntvénytár. XVII. kötet (Budapest, 1933)

Perjogi Döntvénytár. részére 200, az alperes részére pedig 100 pengőben megállapított felülvizsgálati eljárási költség viselésének kérdésére is kiterjedő ítélethozatal végett az elsőbírósághoz visszautasítja. Indokok: A keresetlevél szerint a felperest — akit a m. kir. igazságügyminiszter 1896. évben nevezett ki bírósági végrehajtóvá — a kommunizmus alatt tanúsított magatartása miatt a fegyelmi bíróság 600 korona pénzbüntetésre ítélte, a m. kir. minisztérium pedig az 1920 : XI. tc. 4. §-a alapján 1921. szeptember 30-án a tényleges szolgálat kötelékéből eltávolította. A felperes ennek a határozatnak a hatályon kívül helyezését s elmaradt végrehajtói jövedelem címén 84,000 pengőnek a kiutalását kérelmezte, azonban ezt a kérelmét a m. kir. igazságügyminiszter elutasította, s ez ellen a határozat ellen benyújtott panaszt pedig a m. kir. közigazgatási bíróság hatáskör hiánya miatt visszautasította. Ezeknek a tényeknek előadása mellett a felperes azon az alapon kéri az alperesnek 92,000 pengő tőke és ennek késedelmi kamata fizetésére kötelezését, hogy a bírósági végrehajtó az 1920 : XI. tc. 4. §-ában említett közalkalmazottnak nem tekinthető ; következéskép a m. kir. igazságügyminiszternek e kivételes és kiterjesztőleg nem értelmezhető jogszabály alapján keletkezett az a határozata, amely a felperest az állásából eltávolította, jogellenes, ez a jogellenes határozat a felperesnek a keresetbe vett összegű kárt okozta ; az állam pedig a közegei által hivatalos eljárásuk közben okozott kárért felelős. Felperes keresete tehát nem irányul sem az eltávolító határozat hatályon kívül helyezésére, a felperesnek a bírósági végrehajtói állásába való visszahelyezésére, sem ezzel az állással egybekötött s a kir. kincstártól járó valamely illetményre vonatkozó igény érvényesítésére, amely igények az 1869 : IV. tc. 1. §-ában kifejezett jogelvnek megfelelően egyedül közigazgatási úton volnának szorgalmazhatok. A keresetnek, a tartalmából kitetszően, kártérítési jellege van azon vagyoni felelősség alapján, amely a m. kir. államkincstárt az állam közegei által hivatalos eljárásuk közben az egyesnek okozott kár tekintetében terhelheti. A kártérítési felelősség kérdésének az elbocsájtás törvényessége, illetve a felperes vitatta jogellenessége csupán előkérdése. Ez az előkérdés pedig bírói úton csak abban az esetben nem volna elbírálható, ha maga a főkérdés, a kártérítési felelősség kérdése sem tartoznék oda. A keresettel érvényesített kártérítési igénynek az elbírálását pedig azonban sem az 1896 : XXVI. tc, sem az 1920 : XI. tc, sem egyéb törvényes jogszabály a közigazgatási hatóság hatáskörébe nem utalja, az elől a rendes bírói utat kifejezetten el nem zárja.