Kovács Marcel (szerk.): Perjogi döntvénytár. XVI. kötet (Budapest, 1932)

Pcrjof/i Döntvénytár. terjed ki s a felelősségrevonás kérdését ebben a vonatkozásban szabályozza. Ebbe a keretbe tartozik az állam irányában fennálló vagyoni felelősség kérdése, amelynek megállapítására, amennyiben valamely kivételes intézkedés ennek útját nem állja, az illető alkalmazottnak felettes közigazgatási hatósága van hívatva. Ez azonban még nem jelenti azt, hogy ott, ahol eltérő törvényi rendelkezés fenn nem forog, az illető közigazgatási hatóságnak kártérítés fizetésére kötelező határozata az elmarasztalt állami alkalmazott irányában végérvényesnek s ekként olybá volna tekinthető, hogy az ellen a marasztalt alkalmazott a törvény rendes útján nem kereshetne orvoslást. (1916. május 29. Hb. 3. hatásköri bírósági határozat.) Ha tehát a kártérítés kérdésében nincs a felettes közigazgatási hatóságnak kizárólagos hatásköre s ez a kérdés még az államot illetőleg is rendes bíróság elé vihető : a szolgálati viszonyon kívül álló magánfél annál kevésbbé zárható el attól, hogy az állami alkalmazott által hivatalos eljárásban neki okozott kár megtérítése iránt, amennyiben törvényes intézkedés kivételt nem tesz. a rendes bírósághoz forduljon, aminthogy az állandó bírói gyakorlat szerint általános szabály, hogy a közalkalmazottak ellen a hasonló kártérítési igény polgári per útján érvényesíthető. Ez különösen is ki van mondva az 1871 : VIII. tc. 78. § 1. pontjában, az 1876 : VI. tc. 80. §-ában, az 1886 : XXI. tc. S9. §-ában s az 1889 : XXVIII. tc. 44. §-ában hivatkozott 1886 :XXII. és XXIII. tc. 95., illetőleg 9. §-ában. Viszont az is általános szabály, hogy a törvényileg meghatározott kivételektől eltekintve a kártérítési kereset fegyelmi -eljárás előzetes lefolytatása nélkül is megindítható. Errevaló tekintettel az a körülmény, hogy az 1889 -.XXVIII. tc. IV. fejezete a pénzügyi igazgatóság személyzetét és az igazgatóságnak alárendelt pénzügyi közegeket illetőleg a fegyelmi eljárást szabályozza, nem vonja maga után azt a következményt, hogy a kártérítési kereset megindítását fegyelmi eljárásnak kell megelőzni. A K. I. alperes részéről a pergátló kifogás elvetése miatt emelt támadások ekkép alaptalanok. Alaposnak találta azonban a kir. Kúria a nevezett alperesnek a költségekben való marasztalás miatt érvényesített támadását, mert a pergátló kifogások elvetésével az ügy a bíróságnál befejezést nem nyert s így a Pp. 424. § első bekezdése értelmében a költségek viselése iránt intézkedni nem kellett, miért is az elsőbíróság ítéletének a költségek viselésére vonatkozó