Kovács Marcel (szerk.): Perjogi döntvénytár. XV. kötet (Budapest, 1931)

Perjogi Döntvénytár. 11 Nem lehet vitás, hogy az ingatlant (közvetlenül) terhelőnek csak az az adó és egyéb hasonnemű köztartozás tekinthető, amelynek tárgya az illető ingatlan, kivetésének alapja pedig az illető ingatlan tiszta hozadéka vagy állaga. A m. kir. pénzügyminiszternek a jövedelmi és vagyonadóra vonatkozó törvényekkel egybehangzó 1927. évi 500 P. M. számú rendeletének 1. §-a szerint a magyar állampolgárok a jövedelemadót összes, tehát nem csupán az egyes ingatlanaik jövedelme, a 23. §-a szerint pedig a vagyonadót a magyar állam területén levő összes adóköteles vagyonuk, valamint a külföldön elhelyezett adóköteles tőkevagyonuk után kötelesek fizetni. Nyilvánvaló ekként, hogy ez adók az ingatlanon kívül azzal egybekapcsoltan más adótárgyra is vonatkoznak, sőt ingatlan nélkül is létesülnek és kivetésük alapja nem csupán az egyes ingatlan és annak jövedelme, hanem az adóköteles vagyona és jövedelme; és az adókulcs, adótétel is az összes vagyon és jövedelem alapján határoztatott meg. (E. 22. és 41. §.) Az előnyös tételként való sorozásuknak fentebb említett törvényes előfeltétele tehát fenn nem forog. = V. ö. Perjogi Dtár II. 244., 245., 246., III. 67., 90., 91. sz. 15. Azáltal, hogy a bíróság a birtoklás kérdésében tészítélettel, majd az elvont haszon és a perköltség kérdésében végítélettel döntött, ez utóbbi követelések járulékos természetüket el nem veszítették, önálló kereseti igénnyé nem váltak, ezeknek az erejéig tehát a biztosítási végrehajtás el nem rendelhető. (Kúria 1929. júl. 2. Pk. V. 7320/1928. sz.) = V. ö. IV. sz. t. ü. dtv., Mjogi Dtár I. 170., Perjogi Dtár IV. 86., XIII. 92. sz. 16. Ha a zárlatot kérők alkalmatlan zárgondnokot hoztak javaslatba s vezettettek be és a zárlat tartama alatt a zárgondnokot a gazdálkodáshoz szükséges költséggel nem látták el, amely cselekményük, illetve mulasztásuk volt oka annak, hogy a rendes gazdálkodás mellett elérhető jövedelem be nem folyt: az erre alapított kártérítési kereset nem esik a végr. t. 244. §-ában megszabott háromévi elévülés alá. —II. Az elévülés a követelhetés előkérdése ugyan, de nem tekinthető a Pp. 391. §-ában jelzett oly