Kovács Marcel (szerk.): Perjogi döntvénytár. XV. kötet (Budapest, 1931)

Perjogi Döntvénytár. 9 telekkönyvi kivonatok egy része 1929. január 29-ére készült el, mert felperes a 15. sorszám alatt a Máv. tabi állomásfőnöksége által kiállítót okirattal igazolta, hogy a vasúti forgalom a felperes képviselőjének lakhelye Tab és a másodbíróság székhelye Kaposvár között 1929. január 27-től január 30-áig szünetelt s hogy január 31-én a vonatközlekedés megindulása az előző napi forgalmi zavarok miatt bizonytalan volt: ily körülmények között pedig a felperest elháríthatatlan akadály gátolta az előkészítő irat beadásában és a tárgyalási határnapon való meg nem jelenése is igazolt, ez esetben pedig, figyelemmel a Pp. 445. és 442. §-aira, olyan mulasztás, amely miatt felperes a Pp. 203. és 431. §-ai értelmében az elmulasztott tárgyalás költségében a per végeredményétől függetlenül marasztalandó volna, fenn nem forog. ' A 15. sorsz. felfolyamodás költsége viselésének kérdése a véghatározatra tartozik. (Pp. 508. és 424. §.) = Ad I. A Pp. 521. és 551. §-ainak egybevetett értelmezéséből következik, hogy az ily végzés ellen felfolyamodásnak helye nincs. így a halasztási költség kérdésében Perjogi Dtár III. 61., V. 71. (ellenk. Perjogi Dtár II. 295.. 427. ; bár úgy, mint a fenti esetben is, a felfolyamodás megengedettségének kifejezett hangsúlyozása nélkül) és egvéb költség kérdésében Pht. 704., Perjogi Dtár II. 283., XIV. 11., 14., 133. — Ad II. V. ö. Perjogi Dtár II. 295. szám. — Ad III. V. ö. Perjogi Dtár I. 118., III. 194., VI. 84., VII. 110., IX. 123., XI. 1. sz. 11. A végrehajtást szenvedő részére kirendelt ügygondnok javára megállapított árverési költség az 1881. évi LX. tc. 189. §-ának a) pontyában jelsorolt előnyös tételként sorozandó költségek közé nem tartozik. Ellenben egymagában az a tény, hogy a végrehajtást szenvedő örököse az árverést elrendelő végzést jelfolyamodással támadta meg és az árverés foganatosítása ellen előterjesztést adott be, nem alkalmas annak megállapítására, hegy az ügygondnoknak tudomást kellett szereznie arról, hogy a végrehajtást szenvedő elhalt és hogy ennek következtében ügygondnoki megbízatása megszűnt. Nincs tehát törvényes akadálya annak, hogy a vht. 27. §-a értelmében a végrehajtást szenvedőt terhelő ügygondnoki díj és költség }a, végrehajtást szenvedő javára fennmaradó vételármaradványból az ügygondnok részére ne soroztassék. (Kúria 1929. júl. 2. Pk. V. 3/1929. sz,) — V. ö. Perjogi Dtár I. 60., 124., II. 22., 238., 303., III. 80., XIII. 73., XIV. 148. sz.