Kovács Marcel (szerk.): Perjogi döntvénytár. XV. kötet (Budapest, 1931)

Perjogi Döntvénytár. 125 Indokok : A V. T. 82. §-ának az a rendelkezése ; amely szerint a letiltott követelést újbóli fizetés terhe alatt letétbe kell helyezni, a már eszközölt letiltás érdekét védi, de nem terjeszthető ki akként, hogy az esetleg jövőben felmerülő letiltás érdekét is szolgálná. Az irányadó tényállás szerint 1926. május 4-én, amikor az adós alperesek a két vágón búzakövetelésből az egyik vágón búzakövetelést a végrehajtást szenvedő hitelezőknek kifizették, csupán csak az a három letiltás állott fenn, amelyet az adós alpereseknél U. H., Sz. J. és H. M. végrehajtatok foganatosítottak, akiknek is a követelése az egyik vágón búza értékével teljesen fedezve volt. A fentiekből folyóan az adós alperesek, a három foglaltató érdekeinek sérelme nélkül, a letiltás dacára joghatályosan kifizethették a végrehajtást szenvedő hitelezőknek a másik vágón búzakövetelést s a kifizetésnek a hitelezők által történt felvételével ez a követelés megszűnt. Amikor tehát a további irányadó tényállás szerint N. István és neje végrehajtatok a fenti kifizetést követő napon, 1926. május 5-én két vágón búzakövetelésre vezettek foglalást és letiltást, a végrehajtást szenvedő hitelezőknek az anyagi jog szerint már csak egy vágón erejéig állott fenn a követelésük, következéskép a foglalás csupán erre a kifizetetlen egy vágón követelésre joghatályos. Miután pedig az irányadó tényállás szerint az adós alperesek ennek a kifizetetlen egy vágón búzának az értékét a jelen per folyamán bírói letétbe tették, ezzel a kötelezettségük teljesen megszűnt. Ezek folytán az anyagi jognak megfelel a fellebbezési bíróságnak a felperes által a felülvizsgálati kérelemben támadott az a döntése, amellyel a felperest a végrehajtást szenvedő hitelezőknek közvetlenül kifizetett kérdéses vágón búzakövetelés újbóli megfizetésére irányuló keresetével elutasította. Miután felperes, mint a követelés behajtására kirendelt ügygondnok, a végrehajtást szenvedő hitelezők, nem pedig a három előző foglaltató jogán támaszthat követelést, s miután a végrehajtást szenvedő hitelezőknek, N. István és neje végrehajtatok felléptekor, a fentiek szerint joghatályosan történt kifizetés folytán már csak egy vágón iránti követelésük állott fent, közömbös az a támadás, hogy N. István és neje teljes kielégítéshez jutottak volna, ha a három előző foglaltató letiltása alapján mind a két vágón búzakövetelés értéke bírói letétbe helyeztetett volna. A végrehajtást szenvedő hitelezőknél történt kérdéses ki-