Kovács Marcel (szerk.): Perjogi döntvénytár. XV. kötet (Budapest, 1931)

'Perjogi Döntvénytár. 87, arra az esetre, amikor a követelést peres úton nem a hitelező, hanem annak részére a maga nevében megbízott érvényesíti. A perrendtartás ugyanis a mellett, hogy nem szabályozza ezt az esetet, tilalmat sem tartalmaz arra nézve, hogy a hitelező követelésének érvényesítésével valakit akként bízzon meg, hogy az a maga nevében pereljen. A perjogi szabályozásnak a hiánya pedig azokban az esetekben is fennforog, amelyekben a hitelező helyett másnak felperesként való fellépesét a törvény és a bírói gyakorlat a fentebbiek szerint megengedi. A magánjog szempontjából megengedett jogviszony keletkezése és érvényesülése nem tehető függővé attól, hogy gyakorlásának módját a polgári perrendtartás nem szabályozza, mert a perjogi szabályok csak a jog érvényesítésének eszközei, de semmi tekintetben sem annak forrásai. Ebből csak az következik, hogy a perrendtartás meglévő szabályait ebben az esetben akként kell alkalmazni, hogy ez az alkalmazás a nélkül, hogy a szóbanlévő megbízás gyakorlati érvényesülését gátolná, a perbeli ellenfelet ne juttassa hátrányosabb helyzetbe, mint volna akkor, ha felperesként maga a hitelező lépne fel, továbbá akként, hogy a köztekintetekből lényeges perjogi szabályoknak ilyen megbízás útján való megkerülése lehetetlenné tétessék. A perjogi szabályoknak ilyen alkalmazása mellett például a követelésnek a megbízott nevében való behajtására adóit megbízás nem vezethet arra, hogy felperesként a hitelező helyett személyesen olyan személy járjon el, aki a hitelezőnek felperesi minőségében való fellépése esetén a Pp. 95. §-a értelmében meghatalmazottja nem lehetne. Az ilyen feljogosított személy tehát felperesként felléphet ugyan, de a Pp. idézett szakaszára tekintettel magát ügyvéd által kell képviseltetnie. A dolog természetéből folyik, hogy a feljogosítás (megbízás) ellen az anyagi jogból merített minden kifogást fel lehet hozni, így nevezetesen az adós jogainak meghiúsítására irányuló csalárd összejátszás kifogását is. Mindezeknél fogva a jogegységi tanács az eléje utalt kérdést akként döntötte el, hogy a követelést a maga nevében felperesként az is érvényesítheti, akit erre a hitelező feljogosított. Ebből a döntésből önként következik, hogy felperesként a maga nevében nem érvényesítheti a követelést az, aki csupán a követelés feh ételére vagy felvételére és behajtására nyert megbízást , a nélkül, hogy a hitelező őt a követelésnek per útján a saját nevében való behajtására is feljogosította volna.