Kovács Marcel (szerk.): Perjogi döntvénytár. XIV. kötet (Budapest, 1930)
18 Perjogi Döntvénytár. (Kúria 1928 máj. 10. Pk. V. 3307/1928. sz.) A kir. Kúria: A másodbíróság végzését helybenhagyja. Indokok: Annak előrebocsátása mellett,'hogy a végrehajtató biztosítási végrehajtási kérvénye, az üzletátvevő végrehajtást szenvedővel szemben, alapvégrehajtásnak tekintendő, így pedig az elsőbíróság végzésének megváltoztatása folytán a másodbírósági végzés ellen a Ppé. 40. §-a értelmében további fellebb- vitelnek helye van, a kir. Kúria a végrehajtató felfolyamodását érdemben intézte el. Az 1908 : LVIL tc. 5. §-ában kimondott az a jogszabály, hogyha az üzlet átvétele idején az átruházó ellen a törvény 1. §-a alá eső kötelezettség alapján a per meg volt indítva és a törvény szerint e kötelezettségért felelős átvevőnek az átvétel idején a per megindításáról tudomása volt, az átruházó ellen hozott marasztaló ítélet jogereje kiterjed az átvevőre is, helyesen csakis akként értelmezendő, hogy olyan esetben, amidőn az átruházás idején az átruházó valamely üzleti tartozásért már be volt perelve, avagy esetleg el is volt marasztalva, az illető perben hozott marasztaló ítélet anyagi jogereje csupán azért terjed ki az üzletátvevőre is, nehogy a hitelező a már megítélt követelését, az átruházó ellen nyert jogerős marasztaló ítélet dacára, az üzletátvevő ellen indítandó perben, teljesen újból legyen kénytelen bizonyítani. Helyes tehát a másodbíróságnak az a jogi álláspontja, hogy az üzletet átruházó adóssal szemben nyert, már jogerőre emelkedett ítélet alapján sem lehet — az üzletátvevő ellenében az átruházó ellen megítélt követelés behajtása iránt — közvetlenül végrehajtást kieszközölni s a követelést az átvevő vagyonából ilyen módon behajtani. Amiből pedig következik, hogy annál kevésbbé lehet a még nem jogerős, fellebbezéssel megtámadott ítélet alapján, minő a jelen esetben fennforog, az átvevő vagyonára közvetlenül, a külön peres út elkerülésével, biztosítási végrehajtást kieszközölni. Nem helytálló a felfolyamodó végrehajtatónak ama érvelése, hogy az 1908 : LVII. tc. 5. §-ának • esete, jogi elbírálás szempontjából, azonosítja az átruházó és az átvevő perjogi személyiségét, mert a fenti §. ama rendelkezéséből, hogy az átruházó ellen hozott ítélet jogereje, melynek helyes értelme a fentebbiekben van kifejtve, kiterjed az átvevőre, nyilvánvaló, hogy a törvény az átvevő 'személyét perenkívül állónak tekintette s mert arra való tekintettel, hogy az átvevőnek joga van az üzletátruházás ténye ellen is védekezni, nyilvánvaló, hogy személyisége perjogi szempontból nem azonosítható az átruházóéval.
