Kovács Marcel (szerk.): Perjogi döntvénytár. XIV. kötet (Budapest, 1930)

72 Perjogi Döntvénytár. erősség ellen nyújtott rendkvüli perorvoslat tehát a fél rendelkezésére áll és csak az érvényesítése szenved késedelmet. Ez a késedelem azonban természetes következménye annak az elv^ álláspontnak, amelyet a Pp. a perújítás kérdésében elfoglal és éppen ezért nincs elhatározó súlya annak sem, hogy a közbenszóló ítélet és a végítélet között a fellebbvitel szempontjából különbség nincs. A perújítás a polgári perrendtartás elvi álláspontja szerint voltaképpen új per (568. §. miniszteri indokolása), amely az alapperben hozott végítélet (részítélet) megdöntésére irányuló keresettel indul és amelynek elintézésére '— amennyiben a törvény mást nem rendel — «azok a szabályok alkalmazandók, amelyek a per megindítására és a további eljárásra irányadók* (568. §.). A perújítási eljárásnak ekként meghatározott egész szerkezete is az ellen szól, hogy a perújítási eljárás folyamatban legyen, amíg az alapper egészen vagy legalább egy meghatároz zott része tekintetében véglegesen befejezve nincs. Gyakorlati szempontok, valamint a peres eljárás gazdaságos elrendezését illető megfontolások ugyanerre az eredményre vezetnek. Önálló perújítás megengedése esetében ugyanis túlnyomóan az lesz a helyzet, hogy a per egyszerre két fokon folyik.. A per vitelének ós elintézésének ebből keletkező gyakorlati nehézségeit csak úgy lehetne elkerülni, ha a bíróság a mennyiség kérdésében folyó eljárást egyelőre felfüggesztené (Pp. 234. §.). Nem is szólva azonban arról, hogy ez az intézkedés nem kötelező,, a felfüggesztés a közbenszóló eldöntött kérdésben nyertes félre rendkívül sérelmes lenne, mert ily módon a követelés érvényesítését hosszabb időn át meg lehetne akadályozni, különösen, ha figyelembe vesszük, hogy perújítással ismételten is lehet élni (564. §. utolsó bekezdése). A most kifejtettek is arra utalnak; hogy a törvényhozó az önálló perújítással megtámadható ítéletek köréből a jogalapfennállását megállapító közbenszóló ítéletet tudatosan zárta ki. Az a hátrány pedig, amely a jogalap kérdésében vesztes felet annak következtében éri, hogy a közbenszóló ítéletet külön perújítási keresettel nem támadhatja meg : a gyakorlatban szűk körre fog szorulni, ha a bíróság tartózkodni fog attól, hogy a jogalap kérdésében komoly szükség nélkül közbenszóló ítélettel határozzon, valamint a Pp. 391. §-a helyes értelmének ellenére a jogalap kérdését teljesen ki sem merítő előzetes kérdéseket ilyen külön döntés tárgyává tegyen. A rendelkező részben a kérdés érdemére nézve elfoglalt álláspontnak önként folyó következménye, hogy a perújításnak a Pp. 567. §-ában megállapított határidőit nem az önállóan meg