Kovács Marcel (szerk.): Perjogi döntvénytár. XIII. kötet (Budapest, 1929)

74 Perjogi Döntvénytár. veszteséggel való folytatására létesült megállapodásra vonatkozólag — amelynek foíyián dr. K. Gyula felperes a téglagyári vállalatba az 1918. évben 130,000 korona készpénzt fektetett — jogerősen azt állapította meg, hogy a közös vállalatnak megszűnése után a felperesnek igénye nem irányulhat ugyan feltétlenül a betét visszafizetésére, hanem csak a fennmaradt társasági vagyon reá eső hányadáig terjedő kielégítésre, vagyis a netáni veszteség által csökkent betétre, de annak folyományaképpen, hogy az alperesek a közös vállalatot ért veszteségek nagyságát bírói felhívás ellenére mm bizonyították, kimondotta, hogy a felperes a beleegyezése nélkül egyességet kölölt és így a társaság vagyonában megosztozott alperesektől betétjének veszteség által nem csökkent kiadását követelheti és azt a jelzett összegben a kereset beadásától kezdődőleg átértékelve meg is ítélte. Erre való tekintettel a jelen perbeli felperes B. Imre keresete, amely az előző perbeli felperesnek dr. K. Gyulának az alkalmi egyesülés megszűnésekor a vagyoni mérleg eredménye szerinti, az előrebocsálotlak értelmében az előző perben nem bizonyított vesztesége megtérítésére irányul, amelyei a S. Vilmos kezeihez kifizetett 230,000 K felerészében és a téglagyár szünetelése és lerongyolódása folytán őt ért 84,000 korona kárösszegben számít föl, nyilvánvalóan olyan igény érvényesítését célozza, amely az előző perben már jogerősen eldöntetett és amelyet ennélfogva ebben a perben azon az alapon, hogy dr. K. Gyula alperes vagyonbe|,étjének az előző perben teljes összegében történt megítélése következtében az ő rovására nagyobb kielégítéshez jut, nem érvényesíthet. Alaptalan ennélfogva a felperesnek az ítélt dolog fennforgásának megállapítását támadó felülvizsgálati panasza — úgy alaptalan a közte és S. Vilmos között az előző perben létrejött egyességre vonatkozó megállapítás irat llenes^égét panaszoló támadása is, ez utóbbi azért, mert az előző perben történt megállapítás ebben a perben iratellenesség okából meg nem támadható — alaptalan végre a költségben való marasztalása miatt előterjesztett panasza is azért, mert a fellebbezési bíró>ág helyes indokolása szerint viszontkeresete elállása folytán el nem bíráltatván külön költséget nem okozott és fellebbezésének sikertelensége folvtán a költségben való marasztalása jogszabálysértés nélkül történi. Ezekből az okokból a kir. Kúria felperest minden hámban alaptalan felülvizsgálati kérelmével elutasította és a Pp. 508. és 543. §. értelmében a felülvizsgálati eljárás költségének megtérítésére is kötelezte. Az alperes válasziratában csatlakozási kérelemképpen előterjesztett azt a kérelmet, hogy a felperes felülvizsgálati kérelme