Kovács Marcel (szerk.): Perjogi döntvénytár. XIII. kötet (Budapest, 1929)

Perjogi Döntvénytár. 63 végzését hagyja helyben és a végrehajtató fell'oiyamodási költségei fejében 55 pengőt állapít meg M. Pálné végrehajtást szenvedő terhére. indokok: A másodbíróság az elsőbíróságnak kielégítési végrehajtást elrendelő végzését M. Pálné másodrendű végrehajtást szenvedőre vonatkozó részében azért változtatta meg és a végrehajtató! a kielégítési végrehajtási kérvényével azért utasította el, mert az 1920: XXX. tc. 32. §-a a főadós es annak készfizetői kezesei ellen irányuló kielégítési végrehajtás kérhetésére a követelést megállapító okiratot kíván meg, ily okiratnak pedig a váltó, mint jogcímnélküli hitelpapír egyáltalán nem tekinthető, továbbá, mert a végrehajtató a kérvényéhez csak oly könyvkivonatot csatolt, amely a végrehajtató c<Váltólejárati könyv»-ébŐl készült s miután a váltólejárati könyv nem egyéb, mint a váltók lejáratát nyilvántartó segédkönyv, az abból készült könyvkivonat az idézett törvényszakaszban megjelölt főkönyvi kivonatnak nem tekinthető. A másodbíróság végzésének a végrehajtató kérvényének elutasítására felhozott indokai azonban nem helytállók. Az 1920. évi XXX. tc. 32. §-ában előírt megállapító okirat ugyanis lényegében a végrehajtás tárgyául szolgált követelés létrejöttét, mennyiségét és lejártát van hivatva bizonyítani. Ezeknek a követelményeknek pedig a váltótörvényben megszabott lényeges kellékekkel ellátott aggálytalan bemutatott váltók megfelelnek és a felperes követelését megállapítják. A törvény a jogcím külön kimutatását nem kívánja és az okiratok közül a váltókat nem zárja ki. Az 1920: XXX. tc. 32. §-ában szabályozott közvetlen kielégítési végrehajtás elrendelésére hivatott bíróságnak tehát a törvény által megkívánt megállapító okiratot — a fennforgó esetben a váltókat — csakis, mint a végrehajtás tárgyául szolgáló követelés létrejöttének, mennyiségének és lejártának bizonyítékát kell vizsgálat tárgyává tennie. Az idézett törvény 32. §-a értelmében az Országos Központi Hitelszövetkezetnek (0. K. H.) joga van az előbb körülírt okirat és főkönyveinek kivonata alapján kérni a kielégítési végrehajtást. A felfolyamodási bíróság álláspontja szerint az előbb körülírt ccVáltólejárati könyv))-et nem lehet főkönyvnek tekinteni és így az abból készült kivonat nem felel meg az idézett törvényszakaszba i) megkívánt főkönyvi kivonatnak. Való ugyan, hogy a végrehajtató kérvényéhez csatolt könyvkivonat figyelemmel arra, hogy sem a fejezetében, sem a záradékolásában nem tünteti fel, hogy az a kérelmezőnek valamelyik főkönyvéből — amint az a törvény 32. §-ának rendelkezésére tekintettel kívánatos volna — és így kéleht támaszthat arra nézve, hogy a kérdéses könyvkivonat a törvényben előírt főkönyvi ki-