Kovács Marcel (szerk.): Perjogi döntvénytár. XIII. kötet (Budapest, 1929)

18 Perjogi Döntvénytár. dése szerint szervezett külön fegyelmi bíróság által, szabályszerűség tekintetében meg nem támadott fegyelmi eljárás során, és olyan szolgálati vétségek miatt mondatott ki, melyekért a 33. és 34. §-ok értelmében ezt a büntetést ki lehetett szabni. Az elbocsátás tehát nem történt a törvény rendelkezései ellenére. Ez az elbocsátó határozat csak az id. t. 45. §-ában körülírt újrafelvétellel volna megdönthető. Azt a kérdést azonban, van-e a fegyelmi bíróság elbocsátó határozata ellen újrafelvételnek helye, nem lehet a törvény rendes útján eldönteni; mert a rendes bíróság nem felettes hatósága a fegyelmi bíróságnak és határozatainak megváltoztatására törvényes hatáskörrel nem bír; csupán a fegyelmi bíróság törvényellenes ítéletére mondhatja ki, hogy annak nincsenek olyan magánjogi következményei, amelyeket a törvény a szabályszerű fegyelmi eljáráshoz fűzött. Ezért a fellebbezési bíróság elutasító ítélete anyagi jogszabályt nem sértvén, felperesnek a fellebbezési bíróság elutasító ítélete ellen emelt felülvizsgálati kérelmét el kellett utasítani. = V. ö. azonban Perjogi Dtár X. S. és 26. sz. 10. Községi végrehajtó által az őt a behajtott köztartozásokból megillető jutalom iránt a község ellen támasztott igény elbírálása polgári peruira nem tartozik. ^ ^ ^ p y 5112/1927. sz.) A kir. Kúria: Felpereseket felülvizsgálati kérelmükkel elutasítja. Indokok: A 10—498., 599., 611/1925. kgy. számú véghatározat indokolása szerint alperes község képviselőtestülete az adók, illetékek és egyéb egyenes adók módjára behajtandó köztartozások végrehajtásából a községi pénztárba befolyó illetékeket, felperes községi végrehajtók részére a 177,300/1924. B: M. sz. rendelet 5. §. 3. bekezdésére való utalással azért engedte át, mert úgy találta, hogy a végrehajtók fizetésükből megélni képtelenek. Habár a 3/1926. kgy. sz. véghatározat ezt a végrehajtási illetéket jutalomképpen átengedeltnek jelzi: kétségtelen, hogy azt a végrehajtási illetéket, melynek 1925. évi december havi részletére a kereset irányul, a község felpereseknek hivatali alkalmaztatásuknál fogva e minőségben teljesített szolgálataik díjazásaképpen engedte át. Annak a kérdésnek az eldöntésénél, hogy az ebből eredő vitás kérdés a rendes bíróság hatáskörébe esik-e, nem lényeges az a körülmény, hogy az átengedett illeték felpereseknek nem rendszeresített illetménye, hanem a 177,300/1924. B. M. sz. ren-