Kovács Marcel (szerk.): Perjogi döntvénytár. XII. kötet (Budapest, 1928)

Perjogi Döntvénytár. 71 képviselte. — II. Ha a felperes akkor áll el a keresettől és akkor marasztaltatik a perköltségben, amikor a csk. kényszeregyességi eljárás ellene már folyamatban van, e marasztaló határozat alapján a kielégítési végrehajtás ellene a kényszeregyességi eljárás folyamatban léte alatt is elrendelhető. (Kúria 1927 május 3. Pk. V. 2090/1927. sz. A kir. Kúria: A másodbíróság végzését megváltoztatja, s az elsőbíróságnak végrehajtástrendelő 4. sorszámú végzését hagyja helyben azzal a kiegészítéssel, hogy a kielégítési végrehajtás dr. S. B. bpesti ügyvéd, mint a végrehajtás alapjául szolgáló P. 9202/1924/3. sorszámú marasztaló végzés hozatalakor F. T. alperes perbeli képviselője javára rendeltetik el; egyúttal a jelen felfolyamodás díját 12 P azaz tizenkét pengőben állapítja meg végrehajtató javára végrehajtást szenvedő ellen. Indokok: A másodbíróság megtámadott végzésében azt helyesen fejtette ki, hogy a marasztaló végzés alapján végrehajtás elrendelésének helye van, mert a végrehajtató a kielégítési végrehajtást a 3. sorsz. jogerős marasztaló végzésben megszabott teljesítési határidőn túl kérelmezte, és hogy dr. S. B. ügyvéd részére — aki az alperest a marasztaló határozat hozatalakor képviselte — a végrehajtás a Ppé. 18. §-a alapján elrendelhető. Nem tartja azonban elfogadhatónak a kir. Kúria a másodbíróságnak azt a döntését, hogy mindezek (t. i. a fenntebbiek) dacára a kielégítési végrehajtást még sem lehetett elrendelni, mert a végrehajtást szenvedő D. r. t. ellen kényszeregyességi eljárás volt folyamatban a végrehajtás elrendelése alkalmával is, s így az ez ügy elbírálásánál alkalmazandó 4070/1915. M. E. sz. rendelet 18. §-a értelmében, — végrehajtást szenvedő — adós vagyonához tartozó dolgokra és jogokra végrehajtást elrendelni nem lett volna szabad. Az ügyiratokból meg lehet állapítani ugyanis, hogy F. T. alpereseknek a D. r. t. felperes — itt végrehajtást szenvedő — elleni perköitségkövetelése az 1924. évi december hó 4-én kelt P. 9202/1924/3. sorszámú végzéssel állapíttatott meg, mert felperes az 1924 nov. 29-én tett bejelentése szerint a pertől elállott. Minthogy pedig a végrehajtást szenvedő D. r. t. felperes ellen a kényszeregyességi eljárás — a másodbíróság meg nem támadott megállapítása szerint — 1924. évi október hó 31-én indíttatott meg, kétségtelen, hogy F. T. alperesnek itt szóban forgó követelése, az adósnak a kényszeregyességi eljárás megindítása után végzett hatályos jogcselekményéből eredt.