Kovács Marcel (szerk.): Perjogi döntvénytár. XII. kötet (Budapest, 1928)

60 Perjogi Döntvénytár. tarlóit illetményekre van-e a Máv. alkalmazottnak magánjogi igénye? De ha a vasút a visszatarlolt illetményeknek bizonyos időre eső részét kifizette, és csak az maradt vitás, vájjon az általa fizetett illetmények megfelelőek voltak-e, hogy tehát felperesnek milyen összegű illetményekre van igénye: ez a kérdés a felhívott jogszabályok értelmében ki van véve a polgári bíróságok hatásköréből. (Kúria 4 927 márc. 14. PIh 8194/1925. sz.) A kii\ Kúria: Alperes felülvizsgálati kérelme folytán a fellebbezési bíróság ítéletét annyiban — amennyiben alperest az 1919 augusztus 25-től 1920 október 6-ig terjedő időre járó kés/pénziílelmény fejében 1921 november 17-iki zürichi árfolyamú 55,080 korona tőkében, ugyanerre az időre a kedvezményes ellátás készpénzválsága fejében 6.592,000 korona tőkében elmarasztalta, — megváltoztatja, felperest keresetével ezekre az összegekre nézve elutasítja; egyebekben azonban hivatalból észlelendő pergátló körülmény folytán a fellebbezési bíróság ítéletének egyéb részeit hatályon kívül helyezve, a pert hivatalból megszünteti, a per összes költségeit pedig kölcsönösen megszünteti. Indokok: I. Az irányadó lényállás szeriül felperes, aki mini állandóan alkalmazott kárpitosmunkás álloll a Máv. szolgálatában, 1919 augusztus 25-től 1920 október 6-ig előbb román letartóztatásban, utóbb vizsgálati fogságban volt; az ellene folyamatban volt bűnvádi eljárást a pestvidéki kir. törvényszék 1921 november 17-én közkegyelem folytán megszüntette. Alperes az 1920 október 7-én — kiszabadulása után n) ómban — jelentkezett felperest nem fogadta vissza szolgálalába abból az okból, mert őt időközben a létszámból törölte. A létszámból való törlés jogtalanságának kimondása és felperes magánjogi igényeinek érvényesítése iránt 1923 szept. 11-én indított jelen per folyama alatt alperes 1924 április 26-án felperesi szolgálatába visszavette és 1924 aug. havában neki 1920 oklóber 7-től 1924 április 25-ig terjedő időre a B) alatti jegyzékben kiszámított illetményeket kifizette. Minthogy alperes a visszafogadás lényével és a visszatartott illetmények egy részének kifizetésével a létszámból való törlés jogtalanságát maga elismerte, csak az volt a további kérdés, vájjon a létszám ból törlés következtében visszatartott illetmények fejében illet e még valami felperest. Még pedig az 1922 október 25-ig terjedő ideig, mert a fellebbezési bíróság ítéletének az a része, amely felperest az 1922 oklóber 25-ét követő időre követelt illetmények