Kovács Marcel (szerk.): Perjogi döntvénytár. XII. kötet (Budapest, 1928)

12 Perjogi Döntvénytár. díjakra nem vonatkozik és a fellebbezési bíróság nem sértette az ügyvédi rendtartás 54. §-át akkor, amidőn alpereseket felperes kiérdemelt munkadíjának és időveszteségének mérvéig az M) alattitól függetlenül felelősöknek tartotta. Még pedig másodrendű alperest azért, mert az ő szabályszerűen megállapított nyilatkozatai elsőrendű alperes érdekében készfizetői kezesség szóbeli vállalását foglalták magukban. Elsőrendű alperes felperesnek az ez által elvégzettek díjaival a neki szóbelileg adott megbízás alapján tartozik. Az ily megbízás adását az ügyvédi rendtartás 54. §-a írásbeli alakszerűséghez nem fűzi. Nem szorult írásbeli alakszerűségre az ezen megbízásból eredő tartozásért másodrendű alperes által vállalt készfizetői kezességet megalapító szerződés sem. VI. A fellebbezési bíróság amaz igen tetemes vag)oni érdek figyelembe vétele mellett is, amely a korábbi perben szóban forgott, a felperesi költségjegyzékben felsorolt tételek munkadíjait megfelelő mértékben állapította meg. Felperes abból, hogy alperesek a 88. és 89. tételekben felsorolt, a kir. Kúria előtti felülvizsgálati kérelemre adott válaszért az annak szerkesztésében-szintén közreműködött dr. I. Ödönnek önként mennyit fizettek, éppoly kevéssé származtathat jogokat az ő nagyobb díjazására, mint abból, hogy alperesek kedvező vagyoni helyzetben vannak. Ezekből az okokból a költségjegyzékben felsoroltakéri megállapított összegeknek egyfelől túlalacsony, másfelől azok túlmagas volta miatt támasztott felülvizsgálati panaszok alaptalanok. VII. Felperes a 100 millió korona beszámítása folytán a kereseti összeghez képest aránytalanul kis mérvben pernyertes ugyan, azonban másodrendű alperes az egész kereseti jogalapot, elsőrendű alperes pedig annak túlnyomó részét mindvégig is' vitássá tette, a kereseti jogalap pedig mindkét alperessel szemben helytállónak bizonyult. A keresel összegszerűsége viszont bírói megállapítástól függött és ez a megállapítás a feleknek a számszerűségre vonatkozó, valamint a beszámítás indokoltsága miatti vitája következtében a közöttük keletkezett jogviszony tisztázása miatt szükségesnek is mutálkozott. Ezek figyelembevételével a fellebbezési bíróság helyesen alkalmazta a Pp. 426. és 508. §-ait és indokoltan szüntette meg az elsőbírói, valamint a fellebbezési költségeket. Az erre irányuló felülvizsgálati panaszok sem voltak tehát figyelembe vehetők. Egyik fél felülvizsgálati kérelme sem vezetett sikerre, miért is a felülvizsgálati költségeket is a Pp. 543. §-a értelmében a felek között kölcsönösen meg kellett szüntetni. = Ad I.: V. ö. ptkjav. bsz. 1014., 101b. §. Perj. Dt. IV. 177. — Ad III. : V. ö. Perj. Dt. XI. 5.