Kovács Marcel (szerk.): Perjogi döntvénytár. XI. kötet (Budapest, 1927)

Perjogi Döntvénytár. X.! Ht. rendelkezései helyeit az említett hágai egyezménynek, különösen az 4 —5. és 7. cikkeiben foglalt intézkedései találnak alkalmazást. Az állampolgárságra vonatkozó tényállása hiánya következtében a fellebbezési bíróság ítéletét a Pp. 543. §- a értelmében a kir. Kúria feloldotta és ezt a bíróságot további eljárásra és újabb határozat hozatalára utasította. Az új eljárásban módot kell adni a felperesnek mindkettőjük vagy a saját, esetleg az alperesnek a magyar állampolgársága kimutatására és ha ennek az eredménye az lett, hogy a felperes a mindakettőjük, a saját vagy az alperesnek a magyar állampolgárságát megfelelő módon igazolta s így a Pp. 63Í §-a értelmében a magyar bíróság ebben a perben eljárhat, utasítja a kir. Kúria a fellebbezési bíróságot, hogy a továbbiakban a következőket tartsa szem előtt. A nem vitás tényállás szerint a közös háztartást az alperes hagyta el. Védekezésül az alperes nemcsak azt hozta fel, hogy a felperes vele gorombán bánt és őt bántalmazta, hanem azt is, hogy súlyos szembajának gyógyíttatásáról a felperes hallani sem akart, úgy, hogy őt idegenek vitték be a kórházba és amidőn onnét kijött, nem törődött vele, úgy annyira, hogy az alperest a szüleinek Ottlakára magukhoz kellett venniök. Ennek a bizonyítására is, az iratok szerint az alperes R. Aurél, M. Mihály és M. János ottlakai lakosoknak tanukként való kihallgatását ajánlotta fel. A Ht, 77. §-a szerint, ennek a §-nak alapján a házasság felbontását az a házasfél kérheti, akit házastársa szándékosan és jogos ok nélkül elhagyott. Az alperesnek a távozás okára vonatkozó előadása, ha az bizonyítást nyer, alkalmas lehet arra a következtetésre, hogy az alperes gyógykezeltetésének a betegségében történt elhanyagolása miatt hagyta el a közös háztartást és így távozása nem tekinthető jogosulatlannak. A felajánlott bizonyítás tehát döntő körülményre vonatkozik. A fellebbezési bíróság a bizonyítás foganatosítását akként rendelte el, hogy felhívta az alperest, hogy a Romániához átesatolt területen lakó tanuk vallomásairól a Román állam törvényeinek megfelelő közokiratot mutasson be záros határidő alatt hiteles fordításban, és mert az alperes ennek a felhívásnak eleget nem tett, az alperes által állított körülményt figyelmen kívül hagyta. Ezzel a fellebbezési bíróság megsértette a Pp. 283. §-ában foglalt eljárási szabályt. A Pp. 283. §-a szerint ugyanis, ha a bizonyítás felvételét a külföldön kell foganatosítani, a bíróság a megkeresést az illető állammal szemben fennálló jogszabályok szerint teljesíti; az arra alkalmas esetben pedig, vagyis ha az illető országban a bizonyí6*