Kovács Marcel (szerk.): Perjogi döntvénytár. X. kötet (Budapest, 1926)

Perjogi Döntvénytár. törvényszék az alpereseknek a kir. törvényszék hatásköre és illetékessége ellen a Pp. 180. §. 3. pontja alapján emelt pergátló kifogását, amelynek lényege az volt, hogy a dr. H. Béla Ödön budapesti kir. közjegyző előtt, 1920 évi február hó 5-én létrejött a 247/1920. ügyszám alatt közokiratba foglalt jogügylet rendén felvett A) alatti okirat 14. pontja szerint a per esetére a budapesti központi kir. járásbíróság hatásköre és kizárólagos illetékessége lett kikötve, elvetette s így a saját hatáskörét megállapította; az alpereseknek fellebbezése folytán azonban a kir. ítélőtábla a kir. törvényszék ítéletét megváltoztatta, az alperesek pergátló kifogásának helyet adott. Az előrebocsátott törvényes rendelkezések egybevetéséből nyilvánvaló, hogy a másodfokban eljárt kir. ítélőtábla, mint fellebbezési bíróság a Pp. felhívott 11. §-ban foglalt jogszabályt sértette meg akkor, amidőn ahelyett, hogy alpereseknek a törvény által kizárt fellebbezési jogorvoslatát a Pp. 519. és 490. §-ai értelmében hivatalból visszautasította volna, a fellebbezés érdemi felülbírálatába bocsátkozott. . Tekintettel pedig arra, hogy a kir. Kúria a Pp. 540. §-a értelmében a fenti hiányt hivatalból volt köteles észlelni, a felperes felülvizsgálati kérelme következtében a lényeges eljárási jogszabálysértéssel hozott fellebbezési bírósági ítélet érdemi felülbírálatát mellőzve a Pp. 543. §-a alapján a fellebbezési bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte. Alpereseknek meg nem engedett jogorvoslati cselekménye adván okot a szabályellenes eljárásra, őket a Pp. 424., 425.. 508. és 543. §-ai alapján a fellebbezési és felülvizsgálati eljárás költségében el kellett marasztalni, annak kiemelése mellett, hogy a fenti döntéssel alpereseknek a válasziratban a perköltségek felemelését lárgyazó csatlakozási kérelme tárgytalanná vált. =i V. ö. Perjogi Dtár VI. 12—14. sz. 69. /. A Pp. 88. §-a 3. bekezdésének fennforgásához nem elegendő az, hogy a felperes pernyertessége az alperes mellett beavatkozónak a helyzetét tényleg károsan befolyásolja, hanem az szükséges, hogy az ítélet a vitás kérdést a beavatkozó s a támogatott fél ellenfele között jogilag is eldöntse s közöttük ítélt dolgot létesítsen. — II. Ha az egyik alperes az elsőbírói ítélet elleni jogorvoslatról nemcsak kifejezetten lemondott, hanem az ítéleti rendelkezés értei-