Kovács Marcel (szerk.): Perjogi döntvénytár. VIII. kötet (Budapest, 1924)

Perjogi Döntvénytár. 23 a végrehajt, törv. 129. §-ára alapított panasza, mert ez a §. a végrehajtató érdekében, a lefoglalt követelés könnyebb és gyor­sabb értékesítése céljából teszi lehetővé, hogy a bíróság a le­foglalt, de feltételtől függő követelés érvényesítésének módjául a követelésnek elárverezését válassza, azonban a 129. §. nem zárja ki annak lehetőségét, hogy a lefoglalt követelés a végrehajtató kérelmére a végrehajt, törv. 124. és következő §-ának megfelelő módon az adóstól behajtassék. Az alperesnek az a felülvizsgálati panasza sem alapos, hogy a 4375/1919. M. E. sz. kormányrendelet a jelen esetben nem volna alkalmazható ; mert a meg nem támadott tényállás szerint az alperes és a F. Hermann közt kötött borvételi ügylet a bor­nak átadásával nem teljesíttetett és így a feleknek emez ügylet teljesítése tekintetében a 4375/1919. M. E. sz. rendelet előtt léte­sített megállapodása az ügyletnek kormányrendelettel való hatály­talanításával szintén hatályát vesztette. Mindazáltal az alperes felülvizsgálati kérelmére a fellebbe­zési bíróság ítélete feloldandó és a fellebbezési bíróság további szabályszerű eljárásra volt utasítandó, mert az ítéletében foglalt tényállás alapján az ügy az eldöntésre nem alkalmas. Ugyanis a fellebbezési bíróság annak megállapítása után, hogy F. Hermann a K. Lajos-féle borra az alperesnek 150,000 K-t fizetett, e változtatással egyébként elfogadta az elsőbíróság ítéleti tényállását az általa kifejtendő eltérésekkel. Ám az elsőbíróság valamennyi ténymegállapítása arra irányul, hogy a K. Lajos-féle bort az alperestől F. Chain vette meg ; viszont a fellebbezési bíró­ságnak ezzel ellenkező ténymegállapítása szerint a vevő F. Her­mann volt és közelebbi megjelölés hiányában nem állapítható meg, mely elsőbírósági ténymegállapítást fogadott el a fellebbe­zési bíróság ítélkezése alapjául, emialt pedig szabatos ténymeg­állapítás hiányában az ügy alaposan felül nem vizsgálható. A fellebbezési bíróság ezen felül a maga ténymegállapításá­nál sem tartotta meg a Pp. 270. §-át, amelynek értelmében a tárgyalás és bizonyítás egész anyagának szorgos méltatásával kell megállapítani valamely lényállítás valóságát vagy bizonyílallan­ságát; mert e tekintetben nem elégséges az az általános kijelen­tés, hogy a szolgáltatott adatok és bizonyítékok beható mérlege­lése és az ügy körülményeiből vont okszerű következtetés az, ami a bíróságot a ténymegállapításnál vezette, hanem tüzetesen fel­sorolandók azok az okok: mely bizonyítási adatot miért foga­dott vagy nem fogadolt el bizonyító erejűnek; és nem lehet csupáu egyes bizonyítékokat kiragadni a ténymegállapítás indo­kolására. A fellebbezési bíróság F. Chain és S. Márkus tanú valló-

Next

/
Thumbnails
Contents