Kovács Marcel (szerk.): Perjogi döntvénytár. VIII. kötet (Budapest, 1924)

4 Perjogi Döntvénytár. (Kúria 1922 jún. 26. P. IV. 5480 1921. sz.) A kir. Kúria: A felperes felülvizsgálati kérelmének helyt ad, a fellebbezési bíróság ítéletét megváltoztatja, a pergátló kifogást elveti s az alperest végrehajtás terhével kötelezi, hogy 15 nap alatt fizessen a felperesnek 687 K elsőbírósági, 850 K fellebbezési és 2000 K felülvizsgálati költséget. Indokok: A Pp. 29. §-a szerint a szerződésszerű teljesítés elmulasztásából eredő kártérítést tárgyazó per a szerződés teljesítése helyének bírósága előtt megindítható, ha a teljesítés helye okiratból megállapítható és több teljesítési hely közül az illetékességet bármelyik megállapítja. Irányadó tehát nem szükségképen csak az a hely, ahol az alperes tartozik a szerződést teljesíteni, illetve ahol a vitás kötelezettség teljesítendő (osztrák Jur. norm. 88. §., illetve német Z. P. O. 29. §.), hanem a szóbanforgó szerződés több teljesítési helye közül bármelyik. A B) és C) alatti okiratokból megállapítható, hogy a vételár részben közvetlenül, részben postatakarékpénztár útján az akkor még Budapesten teleppel bírt alperes részére Budapesten volt fizetendő, az árú pedig Bécsből K. vasúti állomásra volt szállítandó, vagyis a felek mindegyike a szerződést más-más helyen tartozott teljesíteni; a 29. §. értelmében tehát az illetékességet a két teljesítési hely bármelyike, s ekként Budapest mint a vételár fizetésének helye is megállapítja. De az illetékesség a 27. §. alapján is megáll. Mert alperes, aki a kereset beadásakor már nem Budapesten, hanem Bécsben bírt üzleti teleppel, a teljesítést megtagadva, az előre kapott vételárt még a jelen per folyamaibatétele előtt Budapesten bírói leiétbe helyezte; igaz ugyan, hogy ez az összeg az alperes kérelmére a felperes részére kiutal ványoztatott; de felperes az alperesnek a szerződéstől való elállásához hozzá nem járult, a szerződéshez ragaszkodott, a kiutalványozott vételárt nem vette fel és a jelen perben nem a vételár visszafizetését, hanem a Ker. törv. 353. §-ára és 356. §. 2. pontjára alapított kártérítést követeli; az alperes egyoldalú, a felperes által el nem fogadott, sőt a felperes egész magatartásával ellentétes ténye tehát nem idézhette elő azt a jogi hatást, hogy a letéti összeg az alperes vagyonából a felperes vagyonába átmenjen; és ez — dacára a kiutalásnak — még mindig mint az alperesnek oly vagyona jelentkezik, amely bírói foglalásnak tárgya és különösen a felperes pernyertessége esetén a kereseti követelés részben való kielégítésének alapja lehet. Mindezek alapján a pergátló kifogást elvetni s az ezzel oko-