Kovács Marcel (szerk.): Perjogi döntvénytár. VIII. kötet (Budapest, 1924)

•126 Perjogi Döntvénytár. tát betiltották és ezt követőleg az út megnyitása és a közforgalomnak átadása iránt utóbb előterjesztett kérelmét elutasították; igaz továbbá az is, hogy a fellebbezési bíróság ítéletében azt is megállapította, hogy a kérdéses úttest is az alperes tulajdona. Minthogy azonban az 1890:1. tc. végrehajtása tárgyában a m. kir. kereskedelemügyi miniszternek 45,380/1892. sz. rendeletével kiadott Utasítás III. fejezetének 5. §-a értelmében a magántulajdon tárgyát tevő utak tulajdonjogát korlátozó szolgalmak a magánjog szempontjából bírálandók el és pedig a bíróságok által, ellenben a közigazgatási hatóságok csak útrendészeli szempontból vannak hivatva ideiglenesen intézkedni, ennélfogva kétségtelen, hogy amennyiben a felperes a közigazgatási hatóság határozatával szolgalmi jogát sértve érezi, erre vonatkozó igényét a törvény rendes útján érvényesítheti, amint ez az alperes által hivatkozott közigazgatási hatósági határozatokban ki is mondatott. Felperest tehát a közigazgatási hatósági határozatok nem zárják el attól, hogy a szóbanforgó út használatába leendő vísszahelyeztetése iránt az. út tulajdonosa és egyszersmind az út használatának betiltását szorgalmazó és kieszközlő fél ellen keresettel felléphessen. Ahhoz azonban, hogy keresete a célba vett eredményre vezessen, szükséges a jelen perben oly ténykörülmények felhozása és bizonyítása, amelyekből az általa vitatott úthasználat szolgalomszerű jellege megállapítható legyen. Ámde felperes a per folyamán ily ténykörülményeket fel nem hozott, ily ténykörülmények a fellebbezési bíróság ítéletében nem nyertek megállapítást. A fellebbezési bíróság tehát anyagi jogszabálysértést követett el akkor, amidőn szolgalomszerű úthasználat hiányában felperes keresetének helyt adott. A kir. Kúria mindezek alapján a fellebbezési bíróság ítéletét megváltoztatta, felperest keresetével elutasított. • * = V. ö. Perj. Dtár I. 137., II.*107. sz. és vízügyekben II. 103., V. 37. sz. 149. I. Számadás előterjesztésére kötelezés iránti kereset szükségességét nem kell kimutatni. — 77. Pp. 544-. §-a. „ . (Kúria 1923 szept. 4. P. VI. 6251/1922. sz.) A kir. Kúria : Alperest felülvizsgálati kérelmével elutasítja, és ugyanőt 10,000 K bírságban marasztalja, amelyért a felelősség elsősorban a felülvizsgálati kérelmet ellenjegyző dr. A. Sz. ügyvédet terheli, akinek visszkereseti joga saját fele ellen csak