Kovács Marcel (szerk.): Perjogi döntvénytár. VII. kötet (Budapest, 1923)

118 Perjogi Döntvénytár. kapott halasztást, nincs megállapítva az, hogy ezek mikor és mennyi időre történtek. Továbbá a fellebbezési bíróság ítéletébén tényként elő van adva, hogy a dollár árfolyama 1921 március 30-án a kereset szerinti volt és ezt arra alapítja, hogy alperes a felperes ide vonatkozó előadását nem tette vitássá; ámde valamely tényállítás a Pp. 263. és 266., valamint 225. §-ai értelmében nem vitásnak csak akkor tekinthető, ha azt az ellenfél beismeri, avagy a szóbeli tárgyalás folyamán nyilatkozatára történt felhívás után kifejezetten nem tagadja, az pedig, hogy ezeknek az eseteknek valamelyike fennforogna, sem az ítéletből, sem a tárgyalási jegyzőkönyvből va^y mellékleteiből nem tűnik ki, az említett tény tehát az előbb idézett eljárási szabályok megsértésével lett megállapítva. A fellebbezési bíróság alperesnek az ügylet feltételességére vonatkozóan felajánlott bizonyítás-kiegészítés mellőzését lényegileg azzal indokolja, hogy alperes az elsőbírói eljárásban nem az ügylet feltételes megkötésével, hanem annak hatálytalanításával védekezett, amely védekezését a fellebbezési eljárásban visszavonta és védekezésének ily módon történt megváltoztatásával és az újonnan bejelentett tanuk kihallgatásával nyilván csak a per elhúzását célozza. Az elsőbíróság ítéletéből, amely pedig a feleknek az elsőbírói eljárásban tett szóbeli előadására nézve a Pp. 402. §-a értelmében teljes bizonyítékul szolgál és amely a tárgyalási jegyzőkönyv és mellékletei adataival sem áll ellentétben, kétségtelenül kiderül, hogy aljjeres az elsőbíróság előtt is mindvégig vitatta az ügylet feltételességét és annak utóbb történt hatálytalanítását csakmásodsorban hozta fel védekezésül, megdől tehát a fellebbezési bíróságnak az az ítéleti indoka, hogy alperes az ügylet feltételes voltát illetően védekezését a fellebbezési eljárásban megváltoztatta volnar miből folyóan a fellebbezési bíróságnak erre a téves megállapításra fektetett az a további indoka, hogy alperes csupán a per késleltetését célozta a további bizonyítás kérelmezésével, sem helytálló és pedig annál kevésbé, mert a 2. alszámú tárgyalási jegyzőkönyvből megállapíthatóan alperes az újabban bejelentett tanuk közül: K. Vilmosnak a kihallgatását már az elsőbírói eljárásban is kérte, amit azonban az elsőbíróság indokolás nélkül mellőzött. De nem helytállók a fellebbezési bíróságnak a bizonyítás mellőzésére felhozott fenti indokai még a saját álláspontjából sem, mert a Pp. 498. §-a szerint a felek a fellebbezési bíróság előtt oly tényállításokat és bizonyítékokat is felhozhatnak, amelyeket az elsőbírói eljárásban nem is hoztak fel. Az előadottak szerint jogszabályok megsértésével megállapí-