Kovács Marcel (szerk.): Perjogi döntvénytár. VII. kötet (Budapest, 1923)

76 Perjogi Döntvénytár. Alperes a Pp. 480. §. 3. pontja alapján pergátló kifogást emelt, azt hozva fel, hogy közötte és felperes között lakásbérleti viszony áll fenn és minthogy a felperes kereseti kérelmének az elbírálása — a kereseti ingókra vonatkozó törvényes zálogjogánál íogva — a bérleti jogviszonnyal szerves összefüggésben van: a felperes által keresetileg igényelt ingók kiadásának a kérdése is a Pp. 4. §. 2. b) pontja értelmében, a kir. járásbíróság hatáskörébe, tartozik. A fellebbezési bíróság az alperes pergátló kifogásának helyt adott, az elsőfokon eljárt kir. törvényszék hatáskörét leszállította és a keresetet a kir. járásbíróság hatáskörébe tartozónak kimondva, a pert megszüntette. Felperes felülvizsgálati kérelmét arra alapította, hogy a, fellebbezési bíróság jogszabálysértéssel állapította meg azt, hogy ez a per — a pertárgy értékére való tekintet nélkül a Pp. 4. §. 2. b) pontja értelmében — a kir. járásbíróság hatáskörébe tartozik, mert ő a hátralékos házbéreket az ingók kiadása ellenében alperesnek már a keresetében felajánlotta, és így alperesnek a bérleti viszonyon alapuló törvényes zálogjoga gyakorlására semmi szüksége nincs. Felperesnek ez utóbbi jogi álláspontja nyilvánvalóan helyes ugyan, abból azonban, hogy a kereset nem esik a Pp. 4. §. 2. b) pontja alá s így a kereset ezen az alapon nem tartozik a kir. járásbíróság hatáskörébe, még nem következik az, hogy a kereset feltétlenül a kir. törvényszék hatáskörébe tartozzék. Felperes keresetét 447,000 K értékű ingóknak kiadása iránt tette folyamatba. Minthogy a Pp. 2. §-ának 4—5. pontjai alá a keresettel érvényesített követelés nem vonható, tehát az értékre tekintet nélkül nincs a kir. törvényszék hatáskörébe utalva, ebből következik, hogy a felperes keresete csakis a Pp. 2. §-ának első bekezdése alapján a pertárgy értékére való tekintettel, vagyis azért tartozik a Pp. 4. §-ának 4. pontja helyébe lépett 3329/4920. sz. kormányrendelet 4. §-ának 4. pontjában foglaltakra tekintettel a kir. törvényszék hatáskörébe, mert a kereseti követelés az 50,000 K értéket meghaladja. Azon az alapon azonban, hogy a per, tekintettel az értékre, a törvényszék hatáskörébe tartozik, a Pp. 522. §-ának második bekezdésében foglalt rendelkezésre tekintettel felülvizsgálatnak helye nincs. Már pedig felperes ama felülvizsgálati kérelme is, hogy a kir. törvényszék illetékessége (helyesen hatásköre) állapíttassák meg, nyilvánvalóan az értékhatártól függő hatáskör megállapítására vonatkozik. Ezekből az okokból a kir. Kúria — a Pp. 52)9. §-ának első bekezdésében foglalt rendelkezésre való tekintettel — fel-