Kovács Marcel (szerk.): Perjogi döntvénytár. VI. kötet (Budapest, 1922)

22 Perjogi Döntvénytár. * nem sértett a fellebbezési bíróság jogszabályt, sőt a Pp. 180. §. 3. pontja és utolsó bekezdésének megfelelően járt el akkor, amidőn a hatáskör hiányát hivatalból észlelte. = Ugyanígy Fabinyi V. 1123., VII. 1619., Dt. új f. XXX. 93. és XXXVI. 78. sz. — V. ö. Perj. Dtár I. 72. sz. 17. Annak megállapítása, hogy a bizonyos napon feladott levelet a címzettnek mikor kézbesíthették, a ténybeli következtetés körébe esik; és a felülvizs­gálati bíróság, ha ezt nyilvánvalóan helytelennek találja, következtetés utján maga állapít ja meg a tény­állást. (Kúria 1920 június 20. P. V. 1165. sz.) A m. kir. Kúria: Felperes felülvizsgálati kérelme folytán a kir. ítélőtábla, mint fellebbezési bíróság ítéletét megváltoztatja s alpereseket végrehajtás terhével egyetemlegesen arra kötelezi, hogy felperesnek 15 nap alatt 3628 K 16 fill., azaz Háromezer­hatszázhuszonnyolc korona 16 fill. tőkét ennek 1908. évi május hó 8-tól járó 5% kamatát és összesen 800 K perköltséget meg­fizessenek. Indokok: Alapos felperesnek az a panasza, hogy a fellebbe­zési bíróság helytelen ténybeli következtetéssel állapította meg, hogy alperesek az elévülési idő lejárta előtt (az 1913 ápr. 8-ig) a fizetési felhívást kézhez nem vehették s ennek folytán hely­telen az elévülés beálltára vonatkozó jogi következtetése is. Ugyanis abból a megállapított és meg nem támadott tény­állásból, hogy a 4731 1913. számú illetékügyi végzés Budapes­tén az 1913.,évi április hó 6. napján az alperesek címére aján­lott hivatalos levélben postára adatott s hogy ez a levél Zeleni­cára, az elsőrendű alperes akkori tartózkodási helyére, az 1913. évbeli rendes póstajárat mellett, a második napon, azaz ápril hó 8. napján megérkezhetett: okszerűen arra kell következtetni, hogy azt az elsőrendű alperes, mint címzett, még ugyanazon a napon meg is kaphatta, mert nem forogtak fenn s illetve a megállapí­tott tényállás szerint nem igazoltattak olyan ténykörülmények, amelyeknél fogva a megérkezés napján való kikézbesítés kizárt­nak volna tekintendő. E részben tehát a fellebbezési bíróságnak a postai feldolgozással járható időveszteségre alapított ténybeli következtetése nyilván helytelen.

Next

/
Thumbnails
Contents