Kovács Marcel (szerk.): Perjogi döntvénytár. V. kötet (Budapest, 1921)

66 Perjogi Döntvénytár. menyek vagy mulasztások anyagi jogi hatályának kérdésével foglalkozni kíván, ez irányban is intézkedik (184. §.V, mert továbbá a szünetelés következményét a Pp. 446. §. csakis abban határozza meg, hogy a per az elmulasztott tárgyalási határnaptól számított három év elteltével megszűnik, amiből viszont következik, hogy a három év elteltéig a per folyamatban levőnek tekintendő, ami már a perfüggőség fennmaradásából is nyilvánvaló és így nincsen jogi alapja oly álláspontnak, amely a keresetileg érvényesített jognak a per folyamatban léte alatt való elenyésztét vitatja. Minthogy alperes elévülési kifogása alaptalan, a közlési kötelezettség megsértésére vonatkozó kifogásától pedig alperes elállott és az A) alatti kötvényből, valamint a biztosítási idő alatt beállott tűzkárból az idézett kötvény, úgy a K. T. 477. §. alapján következő kártérítési kötelezettség ellen egyéb kifogást nem emelt; minthogy továbbá a kereseti követelés alapja és mennyisége szerint elkülöníthető és a követelés mennyiségének kérdése további eljárást igényel; azért az elsőbíróság ítéletét annyiban, amennyiben az alperes kártérítési kötelezettségét megállapítja, a Pp. 391. §. szerinti közbenszóló ítélettel helvben kellett hagyni. (4. P. 7890 1917. sz.) A magyar Kúria: Alperes felülvizsgálati kérelmének helyet ad, a fellebbezési bíróság közbenszóló ítéletét megváltoztatja, felperest keresetével elutasítja és végrehajtás terhével kötelezi, hogy 15 nap alatt fizessen az alperesnek 87 K fellebbezési és 143 K felülvizsgálati költséget; ellenben az elsőbírósági eljárásban felmerült költségeket a peres felek között kölcsönösen megszünteti. indokok: Az elévülésnek a keresetindítás által előidézett félbeszakadása addig tart, amíg a kellően folytatott per jogerős ítélettel, vagy egyébként el nincs intézve; ha azonban az eljárás a felek mulasztása, vagy megállapodása következtében szünetel, az elévülés félbeszakadása a feleknek, vagy a bíróságnak utolsó perbeli cselekményével, s ha ez perfelvételi, vagy tárgyalási határnap kitűzésében áll, az elmulasztott határnappal véget ér; ez időponttól kezdve tehát az elévülés újra kezdődik. Ezt az anyagi jogszabályt a Pp. nem helyezte hatályon kívül; és e jogszabályra való figyelemmel az alperes elévülési kifogása alaposnak mutatkozik, mert a megállapított és meg nem támadott tényállás szerint jelen per az 1915. évi március hó 30-ikára kitűzött perfelvételi határnap elmulasztása folytán szünetelővé vált, s e szünetelés az újrafelvételi kérvénynek felperes által 1917. évi április hó 3-ikán történi beadásáig tartott; a biztosítási szerződésből eredő igények tekintetében a K. T. 487. §-ában megszabott egy évi elévülési idő folyása tehát 1915. évi