Kovács Marcel (szerk.): Perjogi döntvénytár. V. kötet (Budapest, 1921)

Perjogi Döntvénytár. (Kúria 1918 nov. 20. Pk. V. 4294. sz.) A Kúria: A másodbíróság végzését megváltoztatja és az elsőbíróság végzését hagyja helyben azzal a változtatással, hogy a zárlatot szenvedő részére fizetendő költség összegét 200 K-ban állapítja meg, s hogy a teljesítési határidőt nyolc napban határozza meg; egyúttal a zárlatot kérőt végrehajtás terhével arra kötelezi, hogy a zárlatot szenvedőnek fellolyamodási költség fejében 114 K 20 f-t nyolc nap alatt megűzessen. Indokok: Az 1881 : LX. tc. 237. §-ának a) pontja alapján, amelyre a zárjalot kérő zárlati kérelmét alapítja, zárlatnak akkor van helye, ha a zárt kérő a birtokos ellen igényét közokirattal vagy teljes bizonyító erejű magánokirattal igazolja s egyszersmind kimutatja, hogy a zárlat alkalmazása nélkül igényének érvényesítése veszélyeztetve van. Zárlatot kérő igényét az A) és B) alatt csatolt okiratokra alapítja. Az A) alatti okirat szerint a zárlatot szenvedő a szóbanforgó ingatlanokra S. I.-nak és B. V.-nek elővételi jogot engedett, és egyúttal megbízta Őket az ingatlanok eladásával azzal, hogy a- vevőnek a vételi szerződést ő fogja kiadni. Eszerint ez az okirat nem tartalmazza azt, hogy a zárlatot szenvedő az ingatlanokat a zárlatot kérőnek eladja. A B) alatti okirattal pedig nem a zárlatot szenvedő, hanem S. I. és B. V. adják el 1918 febr. 3. napján az ingatlanokat a zárlatot kérőnek. Ezek az okiratok tehát az 1881 : LX. tc. 237. §-ának a) pontjában körülírt okiratoknak nem tekinthetők. De a zárlatot kérő által vitatott igénynek, ha az igazoltnak volna is vehető, veszélyeztetése sincs kimutatva. Ugyanis a zárlatot kérő ezt abban találja, hogy a zárlatot szenvedő az ingatlanokat időközben más harmadik jóhiszemű személynek eladhatja. A zárlatot kérő azonban nem hoz fel olyan tényeket, amelyekből következtethető volna a zárlatot szenvedőnek eladási szándéka. Továbbá abban találja a veszély fenforgását, mert a zárlatot szenvedő ellen a C) alatti okirat szerint kielégítési végrehajtás rendeltetett el s az ingatlanokat nagy összegű adók és egyéb tartozások terhelik. Azonban e körülmények sem fogadhatók el a veszélyeztetés kimutatására, mert a kielégítési végrehajtás még a zárlatot kérő és S. I. és B. V. között létrejött vételi ügyletet megelőzően rendeltetelt el, s úgy ez a teher, valamint egyéb terhek az ingatlanokra a B) alatti okirat kelte előtt már be voltak jegyezve, s így a zárlatot kérőnek a B) alatti ügylet megkötésekor számolnia kellelt azzal, hogy az ingatlanok esetleg el fognak árvereztetni ezekért a tartozásokért. Ezek szerint a zárlat elrendelésének fentírt előfeltételei fenn nem forogván, a másodbíróság végzésének megváltoztatásával a