Kovács Marcel (szerk.): Perjogi döntvénytár. V. kötet (Budapest, 1921)

PwjQ&i bötuvénytár. 111 függesztheti, sőt magának a közigazgatási hatósás; előtti eljárás megindítására is határidőt tűzhet ki. Ami már most a fennforgó esetet Illeti, a m. Kúria ág\ találja, hogy nincsen oly különleges tételes jogszabályunk, aiöervnek alapján megállapítható volna az, hogy a felperes által közvetlenül a kincstár ellen keresetileg támasztott jelen magánjogi igénynek az érvényesítése egyáltalán nem tartozik a polgári peratra, vagy hogy külön eljárásnak \an fenntartva, vagv hogy a polgári pert más hatósági eljárásnak kell megelőznie. (Pp. isu.^. 1. és 2. pontja.) E tekintetben a Kúria sem az 1909: XI. tc. 77. sem az 1912 : Lili. tc. 24. 3. b) pont, sem az 1869. évi IV. tc. í. $-ának rendelkezéseit nem tartja ily eltérő különleges jogszabálynak. Ugyanis az 1909: XI. tc. 77. §-nak helyes értelme és súlypontja az, hogy amennyiben az adókivetés előkészítése, az adó könyvelése, nyilvántartása, beszedése, beszállítása, biztosítása és behajlása alkalmával az állami, törvényhatósági vagy községi (városi) közegek jogtalanul, valamely félnek költséget vagy kárt -okoztak; az ily közegek az általok jogtalanul okozott költségek vagy károk megtérítésén felül, a károsított felek javára 5—200 K-iií. terjedhető pénzbírságban marasztalandók el, elsőfokban a, pénzügyigazgalóság állal. Az 19Í2:Llll. tc. 24. i;. 3. b) pontja szintén csak azl mondja ki, hogy amennyiben a kiszabott illetékek és egyéb kincstári követelések behajtásával megbízott közegeknek a zálogolás és árverés körül előforduló törvényellenes vagy szabályellenes eljárása ellen panasz adatik be; az e feletti határozathozatal az illető pénzügyi közigazgatási hatóságok hatáskörébe tartozik. Jelen esetben azonban a károsult fél nem az eljáró közegnek felelősségét akarja megállapíttatni és nem ezt a közeget kívánja kárkövetelésében elmarasztalni és a kereset nem is az állani közege ellen irányul, hanem az eljáró közegnek az árverés befejeztét jóval követő időben tanúsított jogellenes magatartásából származtatott magánjogi kárigényét érvényesíti közvetlenül a közegei alkalmazó kincstár ellen ; az ily esetre pedig az idézett jogszabályok különlegesen nem rendelkeznek, következőleg a rendes polgári bíróságnak az ilyen követelés felett döntése nem beleavatkozás a végrehajtó halalom szerveinek hatáskörébe, hanem épen az 1869: IV. tc. által is biztosított saját törvényes hatáskörének a gyakorlása. Ezek szerint a fellebbezési bíróság a Pp. 180. §. 1., 2. pontjára alapított alperesi pergátló kifogást elvető ítélete jogszabályt nem sértvén, a felülvizsgálati kérelem alaptalan * * = A határozat indokolása ellentétben áll ugyanezen ta«ács előző sz. a. közölt 479/1919. sz. határozatának indokaival.