Kovács Marcel (szerk.): Perjogi döntvénytár. IV. kötet (Budapest, 1919)

118 Perjogi Döntvénytár. május 40-étől 1917 február 9-ig szünetelt. Alaptalanul vitatják azonban a felülvizsgálati kérelemmel élő alperesek, hogy amiatt, mert a szünetelés a perújítási kereset beadására nyitva álló határidőnél hosszabb ideig tartott, felperes perújítási joga elenyészett. A szünetelés következményéről ugyanis a Pp. 446. §-a intézkedik és ez a rendelkezés, jogszüntető hatályánál fogva szorosan magyarázandó. Minthogy pedig az idézett törvényhely a szünetelés következményét csakis abban határozza meg, hogy a per az elmulasztott tárgyalási határnaptól számított három év elteltével megszűntnek tekintendő, amiből viszont következik, hogy a három év elteltéig a felek perjogi helyzete változatlan marad: azért nincsen jogi alapja oly álláspontnak, amely a keresetileg érvényesített jognak a per folyamata alatt való elenyésztét vitaija. = Ad I.: V. ö. Perjogi Dtár I. 23tf., II. 74, 75, IV. 29. és jegyzeteit. — Ad II.: Helyesen, mert itt nincs szó elévülésről, hanem záros határidőről, melyet csak egyszer kell betartani. V. ö. Kovács «Pp. magy.» II. 579. I. VI. jegyz. 100. Ha a két tagból álló választott-biróság eljárása — az egyhangúság létre nem jötte folytán — sikertelen maradt, akkor a választott-bíróság előtti eljárással felmerült költség a jog célirányos érvénye sítésével felmerült költségnek nem tekinthető és ezzel a költséggel az utóbb a rendes bíróságnál vesztes alperes a Pp. b25. §-a értelmében pervesztessége ellenére sem terhelhető. (Kúria 1917 nov. 22. P. IV. 2303. sz.) = A költség mindeneseire olyan volt, melyet a felperes a legjobb akarattal sem volt képes kikerülni: mert, ha nem veszi igénjbe a váiasz'olt-bírósági eljárást, a Pp. 180. §. í. pontja értelmében pergátló kifogásnak leszi ki magát. Azt pedig, hogy a felek kéttagú választott-bíróságban állapodjanak meg, a pp, — bár elég helytelenül — kifejezetten megengedi.