Kovács Marcel (szerk.): Perjogi döntvénytár. III. kötet (Budapest, 1918)

Perjogi Döntvénytár. 13 14. /. Az 1912 : LXVIII. te. 31., 32. és 33. §-ai szerint a hadiszolgáltatások teljesítéséből származó minden vitás jogigény eldöntése a polgári bíróságok hatásköréből ki van véve s így annak elbírálása sem tarlozik a polgári perútra, hogy a katonai hatóság eljárása szabályszerű volt-e vagy sem. — 77. A katonai • hadbiztosság által kiállított nyilatkozat oly közokirat, mely a katonai kincstár mellett is teljes bizonyító erővel bír. (Kúria 1916 ápr. 13. P. II. 9891/1915. sz.) A kir. Kúria: A felülvizsgálati kérelmet elutasítja. indokok: A fellebbezési bíróság a kassai cs. és kir. hadbiztosság D) alatti nyilatkozata alapján azt a tényállást állapította még, hogy a katonai halóság a felperes állal a hadsereg részére szállítóit széna és szalma beledesére szolgált ponyvákat hadiszolgállatásként vette ideiglenes használatba. Ezt a tényállást felperes elsősorban az alapon támadta meg felülvizsgálati kérelmében, hogy a katonaság ellen folyamaiba tett perben valamelyik katonai hatóság által kiállított nyilatkozat nem tekinthető* bizonyítéknak. Ez a támadás alaptalan; mert eltekintve attól, hogy a jelen per nem a katonaság (hadsereg), hanem az annak fenntartására és ellátására szolgáló kincstár ellen tétetett folyamatba : a D) alatti nyilatkozatot közhatóság hivatalos hatáskörén belül állította ki s így az a Pp. 31o. §-a értelmében közokirat, amely teljesen bizonyítja azt i*, hogy az abban tanúsított tény a valóságnak megfelelően van tanúsítva s így a fellebbezési bíróság nem sértett jogszabályt azzal, hogy a lényállást az említett okirat alapján állapította meg. További támadása felperesnek az ítéleti tényállás ellen arra van alapítva, hogy a D) alatti tartalma meg van cáfolva azzal, hogy a ponyvák egy részét a katonai hatóság a felperesnek visszaküldötle és azzal, hogy a munkácsi hadlápraktár (EtappenMagnzin) vezetőségének nem volt tudomása a ponyváknak hadiszolgáltatá-kép való igénybevételéről. Ezeket a tényköiülményeket ftlperes már fellebbezésében is felhozta ugyan, minthogy a/.onban ezek nem alkalmasak aira, hogy azokból a D) alaUiban tanúsított tény megtörténtére vagy