Kovács Marcel (szerk.): Perjogi döntvénytár. III. kötet (Budapest, 1918)

184 Perjogi Döntvénytár. Amidőn tehát az ügyfél ezen az ügyúton az ügyvéd állal behajtott és jogtalanul visszatartott pénz kiadása iránt lép fel panasszal, az ez alapon folyamatba tett eljárás során vizsgálat és elbírálás tárgya az sem lehet, vájjon az ügyvéd jogosult volt-e ügyfele tilalma ellenére ügyfele követelését végrehajtásilag behajtani abból a célból, hogy a behajtott összegből magát ügyfele elleni, megállapított és ennek tekintendő nem vitás ügyvédi díjkövetelésére s esetleg kikötött tiszteletdíjára kielégíthesse ; de nem lehető kutatás tárgyává az sem, hogy a behajtott összeg az ügyfelet jogosan megilleti e vagy sem. Ezen az ügyúton az 1874: XXXIV. le. 48. §-ába ütköző kötelességszegés miatt emelt panasz esetén döntés alá csupán az jöhet, hogy az ügyvéd által ügyfele megbízása alapján lefolytatott ügyből kifolyóan behajtott pénz van-e az ügyvéd birtokában és ha igen, ennek ellenében van-e az ügyvédnek az ügyféllel szemben kikötött tiszteletdíj vagy bíróilag megállapított, illetve ilyennek tekintendő nem vitás díj- és költségkövetelése. Az nem vitás felek között, hogy panaszlott ügyvéd panaszost a kir. kincstár elleni 40. P. 64,494/1915. ügyszámú kártérítési perében képviselte, nem vitás az sem, hogy az elsőbírósági feltétlenül marasztaló ítéletnek másodbíróságilag történt helybenhagyása után panaszlott abból a célból, hogy ügyfele elleni díj- és költségkövetelését fedezhesse, ügyfele tilalma ellenére a kir. kincstártól 6000 K-t ügyfele részére behajtott és azt magánál vissza is tartolta. Az ekként kezéhez jutott összegből panaszlott ügyvéd a fentiekhez képest jogosan vonhatja le és tarthatja vissza a részére bíróilag megállapított ügyvédi díjakat és költségeket, amelyeknek összege 2880 K 6 f. A panaszlott panaszostól ugyan előlegeket is vett fel, és pedig az I. alatti ügyben 659 K-t, a II. alattiban pedig 293 K 60 f-t; ez összegeket azonban a panaszos javára a fenti öszszegből levonni nem lehetett, mert panaszlott panaszossal szemben a becsatolt vonatkozó költségjegyzékek szerint mindkét ügyben ezen összegeket egyenként meghaladó, még bíróilag meg nem állapított oly díjakat és költségeket számítolt fel, amiket a jelen eljárásban nem érvényesíthetett s amelyekre mindaddig, míg ez a kérdés esetleg az 1874:XXXIV. tc. 46. §-a, illetve 58. §-a szerint indítandó per útján nem tisztáztaiik, a kapott előleg fedezetül szolgál: panaszosnak tehát ezen előlegeknek sem visszaköveteléséhez, sem beszámításához ezidőszerint joga nincsen, hanem amennyiben a panaszlott felszámításai ellen kifogásai vannak, a felszámított díjak megállapítását a fentebb idézett törvényszakaszok határozatai szerint kérheti.