Kovács Marcel (szerk.): Perjogi döntvénytár. III. kötet (Budapest, 1918)

Perjogi Döntvénytár. 181 indokok; Az általános bírói gyakorlat alkotta jogszabály szerint az ügyvéd bíróilag megállapított, valamint megállapítottnak tekintendő nem vitás díjait és kiadásait csak abból a pénzből tarthatja vissza az 1874: XXXIV. tc. 48. §-ában előírt kiszolgáltatás helyett, amely pénzt ügyíele megbízásából ügyfele részére, mint azt jogszerint megilletőt behajtott, vagy magától ügytelétől bizonyos célra a megbízási viszonyból folyólag kezeihez kapott. Nem terjed ki azonban az ügyvéd e visszatartási joga és nem gyakorolható oly pénzösszegre, melynek birtokába az ügyvéd, habár ügyfele nevében s az illető ügyben nyert megbízása folytán, de ügyfele határozott akarata és utasítása ellenére s így jogosulatlanul jutott, s amely pénzösszeg ügyfelét jogosan meg sem illeti. Az ily pénzösszeg nem az ügyfél részére behajtott s az ügyfelet illető, hanem idegen vagyon lévén, arra az ügyfél elleni bíróilag megállapított vagy ilyennek tekintendő ügyvédi díj- és kiadáskövetelés alapján a megtartási jog nem gyakorolható, hanem az ügyvéd köteles az ilyeténképen jogosulatlanul birtokába vett pénzt ügyfele kívánságához és utasításához képest az 1874. évi XXXIV. tc. 48. §-a alapján kiszolgáltatni, illetve jogos tulajdonosának visszaadni. Az eljárás adataiból megállapított s a felek közt nem is vitás tényállás szerint panaszlod úgy véd panaszost a kir. kincstár elleni 40. P. 64,494/1915. ügyszámú kártérítési perében képviselte és első- és másodbírósági egybehangzó marasztaló, de nem jogerős, mert fellebbezéssel megtámadott ítéletek alapján ügyfdének vele közölt tilalma ellenére a kir. kincstár ellen kielégítési végrehajtást kért és foganatosított s ennek folyamán 1915 augusztus 9. napján panaszos részére 6000 K-t vett tel a kir. kincstártól azzal a kötelező kijelentéssel, hogy az ezt meghaladó összegre a végrehajtást csak akkor és annyiban fogja foganatosítani, amikor és amennyiben erre jogerős kúrái ítélettel jogot fog szerezni. A 6000 K felvétele után még aznap lemondott ügyfele képviseletéről és a 6000 K-t panaszlott tiltakozása ellenére megtartotta ügyfele elleni bíróilag megállapított és díjlevelekben biztosított ügyvédi díj- és költségköveteléseire. Nyilvánvaló, hogy panaszlott ügyvéd ügytele akarata és utasítása ellenére csak azért vette fel a kir. kincstártól e 6000 K-t a még nem jogerős, de végrehajtható ítélet alapján, hogy abból magát ügyvédi díj- és költségkövetelésére nézve kielégíthesse. Ámde ez a 6000 K panaszlott ügyfelét meg nem illeti, mert a kir. Kúria a két alsóbírósági ítéletet megváltoztatva, panaszost keresetével elutasította és 350 K perköltség űzetésére kötelezte,