Kovács Marcel (szerk.): Perjogi döntvénytár. III. kötet (Budapest, 1918)

148 Perjogi Döntvénytár. júl. 31-ig (VI. morat. rend. 39. §-a). A moratóriumfeloldó rendelet 10. §-ának a) pontja szerint a még fennmaradt 50%-ot a tartozás eredeti összege után számítandó 10%-os részletekben kéthavonkint kell fizetni, eszerint a végrehajtást szenvedő 1915 szept. 30-án 60 62 K-t, 1915 nov. 30-án ugyanennyit tartozott fizetni. Ezekből kitetszőleg 1915 dec. 1-én, amikor az osztrák bíróságnak a végrehajtás elrendelése iránti megkeresése a magyar bírósághoz érkezeit, végrehajtást szenvedőnek halasztás alá nem eső tartozása 424*33 K-t tett ki. A /. alattiból kitetszőleg a végrehajtást szenvedő 1915 febr. 19-ig, az osztrák bíróság ítéletének a meghozatala napjáig 252*47 K-t egyenlített ki s ekként maradt íenn az osztrák bíróság ítéletében marasztalási öszszegként megállapított 253 71 K. A Ppé. 39. §-ának a) pontja szerint a végrehajtás megszüntetése iránt indítható per kererébe tartozik annak a kérdésnek az elbírálása, hogy akkor, amikor azt a ténykörülményt a polg. prtts. szabályai szerint a határozatot megelőző peres eljárásban már érvényesíteni nem lehetett, merült-e fel olyan ténykörülmény, amely miatt a végrehajtási jog egészben vagy részben elenyészett; a törvénynek ez a rendelkezése azonban nem akadályozhatja a bíróságot abban, hogy a végrehajtató részéről a végrehajtási kérvényben előterjesztett adatokat a végrehajtás elrendelésénél figyelembe vegye, különösen ha annak a megbírálásáról van szó, hogy a végrehajtási kérelem nem ütközik-e hazai tiltó törvénybe. A dolog természete szerint a végrehajtás tárgyában hozott végzésnek az alapja elsősorban magának a végrehajtási kérvénynek a tartalma. A jelen esetben a végrehajtató maga adja elő az osztrák bíróságnál benyújtott végrehajtási kérvényében, hogy a végrehajtást szenvedő a kérvényben felsorolt napokon és részletekben a marasztaló határozatot megelőző peres eljárás befejezése után még 230*30 K-t fizetett úgy, hogy a végrehajtató követeléseként csupán 123 41 K hátralékos összeg maradt fenn a költségekkel együtt. Ezek szerint pedig a marasztalt fél az eredetileg 606-18 K tartozására fizetett a marasztaló határozatot megelőző peres eljárás befejezéséig 252-47 K-t, az ezt követő időben 230 30 K-t, összesen 482 77 K-t. Minthogy azonban a kir. Kúriának fentebbi megállapítása szerint a végrehajtást szenvedő tartozásából csupán 424-33 K nem esett moratórium alá, a végrehajtató pedig 482-72 K-t, tehát 58'44 K-val többet fizetett; minthogy továbbá a végrehajtáskérésig felmerült költség az osztrák bíróság végrehajtást rendelő végzése szerint csupán 8*65 K-t tett ki: