Kovács Marcel (szerk.): Perjogi döntvénytár. III. kötet (Budapest, 1918)

Perjogi Döntvénytár. 127 M. néven álló részére az 1913 július 1-től 1916 január 12-ig, a megkeresés kelte napjáig terjedő időre járó és évi 70 K-val számított elvont haszon erejéig M. S. javára kebeleztessék be, helybenhagyja, mindamellett azzal a kiegészítéssel, hogy ennek a végrehajtási zálogjognak a fentebb említett telekkönyvi betétben M. S. javára bekebelezését elrendeli, egyebekben pedig ugyanazt a végzést megváltoztatja és az elsőbíróságnak a titeli kir. járásbíróság P. 1636/1916. sorszámú megkereséséi egyéb részében elutasító végzését hagyja helyben, a végrehajtatót azzal a kérelmével, hogy a végrehajtást szenvedőkkel szemben az elsőbírósági végzés ellen a végrehajtató részéről beadott felfolyamodás költsége megállapíltassék, elutasítja, végül az ügygondnoknak a mostani felfolyamodással felmerült költségét a végre hajtatóval szemben 20 K-ban állapítja meg. Indokok: A végrehajtást rendelő bíróság az iránt kereste meg a telekkönyvi hatóságot, hogy ez a végrehajtási zálogjogot a végrehajtást szenvedők nevén álló ingatlanrészekre az 1913. évi július hó l-lől az ingailanrészek nyilvános árverésen való eladásáig járó évi 70 K elvont haszon erejéig kebelezze be. Mivel azonban azt, hogy ezek az ingatlanrészek nyilvános árverésen mely időpontban adatnak el előre meghatározni nem lehet: mivel ebből folvólag számszerűleg meghatározni nem lehet azt az összeget sem, amely a végrehajtatót elvont haszon címén az ingatlanrészeknek árverésen eladása időpontjában meg togja illetni: a tkvi rlts 65. §.-ának első bekezdésében foglalt rendelkezés állja az útját annak, hogy a végrehajtási zálogjog a megkeresés érelmében bekebeleztessék. Tekintettel azonban arra, hogy az elvont haszon évi összege 70 K-ban meg van határozva s a zálogjogilag biztosítandó összeg számszerű határozottságát akkor is megtartja, ha az évi 70 K elvont haszon naptár szerint meghatározott időpontig, a jelen esetben a végrehajtást elrendelő végzés kelte napjáig számíttatik, a kir. Kúria a végrehajtást elrendelő bíróságnak a végrehajtási zálogjog bekebelezésére irányuló megkeresését annyiban találta a tkvi rlts 65 §-ának első bekezdésében foglalt rendelkezéshez képest teljesítendőnek, amennyiben az évi 70 K elvont haszonnak az 1913. évi július hó l-jétől az 1916. évi január hó 12. napjáig esedékessé vált részleteire vonatkozik, ennyiben tehát a másodbíróságí végzést helybenhagyta. Ellenben ugyanezekből az okokból a másodbíróságí végzésnek ebben a részben megváltoztatása mellett elutasította a megkeresést annyiban, amennyiben az arra irányul, hogy a végrehajtási zálogjog a megkeresés keltét követő időben lejáró, de számszerűleg meg nem határozható elvont haszon erejéig is beke-