Kovács Marcel (szerk.): Perjogi döntvénytár. III. kötet (Budapest, 1918)

Perjogi Döntvénytár. 119 A sorrendi tárgyaláson vitássá tehető tehát nemcsak az, hogy a végrehajtást szenvedők közül kinek mily összeg erejéig és minő rangsorban van joga a kielégítéshez, hanem az is, hogy a kielégítési alapot mily összeg adja. Vitássá tehető ez a végrehajtást szenvedő részéről is abban az irányban, hogy a felosztás alá kerülő összegre a végrehajtatók végrehajtási jogot nem szereztek, az tehát az ő kielégítésükre nem fordítható. Az elsőbíróságnak az a rendelkezése, amellyel és ahogyan a kifizetés alapjául szolgáló összeget megállapítja, része a sorrendi végzésnek s ebből folyólag azt úgy a végrehajtatok, mint a végrehajtást szenvedő jogorvoslattal támadhatják meg. Nem gátolhatja ebben a végrehajtást szenvedőt az, hogy neki esetleg más jogorvoslathoz is joga lett volna, mert ha a törvény a bíróságnak valamely rendelkezésével szemben a fél részére a jognak többféle útját, többféle jogorvoslatot enged, a jogosítottól függ az, hogy ezek közül melyiket akarja igénybe venni. Ezekkel a kiegészítésekkel a kir. Kúria elfogadta a másodbírósági végzés indokait. 79. /. Ha a bíróság az ingók tulajdonjogára alapított, és az ingók jogtalan eladásából befolyt vételár kiadására irányuló perben kimondotta, hogy az ingók tulajdonjoga a felperest megillette, a bíróságnak a tulajdonjogra vonatkozó döntése abban a perben, mely a hátralékos érték megfizetésére, mint a tulajdonjog következményére irányul és azzal az alperessel szemben, aki az előző perben is alperesként szerepelt, a Pp. Ml. §-a értelmében ítélt dolog erejével bír. — //. Oly esetben, amidőn felperes a keresettel érvényesített jog alapján őt megillető követelést kisebb összegben számította fel, mint amely összegben azt a helyes tényállás alapján felszámíthatta volna és amidőn ennek következtében a követelés kisebb mérvben ítéltetett meg, mint aminő mérvben az a felperest megilletné, a felperes rend-